Én is szeretem az állatokat! Volt régebben kutyám, macskám, egyéb kisállatom. Mára már lakásban élek, és nem kertes házban, az a véleményem, hogy a kutya, macska kertbe való. Mostanra azt érzem, hogy sokaknál a szeretett kedvenc sokkal nagyobb tiszteletet kap, mint a környezetében élő családtagok, ismerősök. Ágyban alszanak, terített asztal várja a kedvenceket. 

Buszon, utcán láttam a héten, hogy cicát, kutyát gyerekpótlóként használnak embertársaim. Kisgyerek módjára gügyörésznek hozzá, olyan ajándékokkal lepik el, amit sokan még a saját gyerekeiknek is túlzásnak gondolnának. A rokonoknak, ismerősöknek arról tudnak mesélni, hogy mit csinált a kutyuskájuk, cicájuk. Fényképeket tudnak feltölteni a facebokra.

Miért nem találnak ezek az emberek  a környezetükben barátokat? Miért kell feltétlenül állattal pótolni egy megszakadt kapcsolatot? Félünk a magánytól? Ha már nincs barátjuk ezeknek az emberek, számos lehetőség van arra, hogy egy klubhoz csatlakozzanak. Helyette egy állatkával próbálnak leélni egy életet. Sokszor hamar közelebb jutnak a pszichiátriához, mert már tényleg függővé válnak kedvencüktől. Ha nincs minden nap megoldandó feladat, hát jó program lesz, hogy sétálni kell vinni az állatot, takarítani utána, beszélgetni, pörölni lehet az aprósággal, szemrehányást tenni neki. Szórólapokat nézegetni, hogy mivel lephetik meg. A bevásárlásoknak is lesz értelme, hiszen örül majd valaki, és nem csak saját magukról kell gondoskodni. Ha esetleg több napos programon tud részt venni a gazdi, meg kell oldani, hogy hova kerül a kis kedvenc. A család, ismerősök ilyenkor előtérbe kerülnek, hogy a kisállat hova kerüljön!

Egy felelős állattartás sok-sok évre szól! Dönts okosan, ha állatot szeretnél! Bátran fordulj embertársaid felé, ha csak kapcsolatokra vágysz!

Nem csak a fiatalokra jellemző az alábbi szituáció:

Elrohanok otthonról munkába, iskolába, előadásra, találkozóra. Majd útközben bekapok valamit, veszek egy üdítőt, egy szenyót, egy kávét. A cigarettát azért nem említem, mert azt idehaza nem lehet már automatából vásárolni. Itt már megtanulták az emberek, hogy előre kell gondolkodni. De ha mégsem, akkor vannak non-stop lehetőségek a cigaretta és az ital megvásárolására. Természetesen csak a Nemzeti Dohányboltokban. Bepattanok az autóba, és veszek egy pár doboz sört, és a cigimet. 

Utána szidhatom a kormányt, a munkaadómat, a családomat, mindenkit, hogy milyen nehéz az élet. 

Ma már a legtöbb dolgozó ember, és a fiatalok is jelentős összeget költenek a menet közben elfogyasztott ételekre, italokra, kávékra, cigire. 

Ha nem hiszed, akkor nézz bele egy kukába a villamosmegállóban, vagy egy munkahelyen! 

A MEGOLDÁS A RÉSZLETEKBEN REJLIK, FIGYELJ A MINDENNAPJAIDRA IS!

Munkahelyet váltottam. Saját akaratból, de nem magamért. A család elvárása alapján "titokban" hoztam egy döntést. Már kész tényként jelentettem be, hogy máshol fogok dolgozni.

Kedves kollégák, viszonylag jó munkakörülmények. Gyári munka. Nehezebb, mint gondoltam. Úgy álltam neki, hogy konditerem helyett le lesz tudva a mozgás.

Nem jelentett problémát, hogy érettségim van, dolgoztam már jó néhány területen, vállalkozóként is nehéz fizikai munkát végeztem, bár volt egy titulusom (boltvezető), sok irigyem, de a munkát nem látták mögötte. Akkoriban nem volt meg az az észjárásom, ami miatt most már másként tudok ránézni a világra. "Jól élünk, de nincs pénzünk" - ez volt a szlogen. Buli- buli hátán. A legújabb trendi alapján megvásárolt kütyük. Új autó, mert a régi javítása sokba került. Ja, de az új részletre. Igen, a fele törlesztő a banknak ment hitelkamat címen. Mire kifizettük volna, totális csődbe ment a magánéletünk, mert mindig a pénzen veszekedtünk. NEM TUDTAM HELYESEN GAZDÁLKODNI. Az alkalmazottakat igyekeztem jól megfizetni, szerettem, hogy segíthetek másokon, jóleső érzés ez a mai napig. Megértő voltam, ha problémájuk volt. Inkább megoldottam, hogy én veszem át a stafétát, csak, hogy el tudjam engedni az eladómat, ha dolga volt. Szép volt, jó volt, vége van.

Külföldöt is megjártam. Voltam kint spárgát szedni, mert az APEH-nak kellett bírságot fizetni. Bébiszitterként dolgoztam egy magyar családnál, akik szintén "jól életek, de nem volt pénzük". Nagyon szerettem ott lenni, magyar szemmel nézve az volt az életem legjobb szakasza. Pótnagymamaként majdnem annyit kerestem, mint itthon egy középvezető. 

A mostani munkahelyemen is azt látom, hogy a munkatársaim "jól élnek, de nincs pénzük". 

Egyfolytában lökik a süket dumát az emberek. Egymástól tanulják, amit tanulnak, tanítják egymást arra, amit jónak gondolnak.

És keményen hajtanak. Nem annyira a munkáltató várja el, hanem mindig van egy-egy munkás, aki diktálja a tempót. A munkáltató csak kéri, hogy hajtsunk, és bejön neki a dolog. 

Spárgásként a szomszéd földön lévő munkások sokkal lazább tempóban dolgoztak, mégis elégedettek voltak velük. Mindig van valaki, aki félelemből, vagy büszkeségből - ügyesebb vagyok, mint a másik (nem tudom, hogy lehet-e más motivációja) nagy tempót diktál. Most gépkezelőként szembesülök azzal, hogy nagyobb ütemben dolgozunk. Nagy mennyiség rövid idő alatt. A gép tempóját a gépkezelő állítja be. Kellemes izomláz az eredmény. Szeretek én is bizonyítani, nem reklamáltam. Próbálom megérteni, hogy miért kell erőltetett menetben dolgozni, ha nincs teljesítménybér. Miért nem jó egy olyan tempó, ami emberi? 

Most eszembe jut, hogy egyik nyáron takarítóként dolgoztam. Hatalmas tantermeket takarítottunk full kánikulában, szintén erőltetett menetben. Szó szerint ömlött rólam a víz. Aztán  lementünk a váróba, ahol félórákat pihentünk. Miért szeretünk kapkodni? Ez a kérdés örök rejtély marad számomra. 

Nincs pénzem, de jól élünk - most visszatérek erre a kérdésre. Már rég nem a szocializmusban élünk. Nem jár alanyi jogon semmi, ami abban a világban járt. Biztos munkahely, nyaralások, szociális háló, elfogadható egészségügyi ellátás. Mindenért felelősséget kell vállalnunk, mindent magunknak kell megoldani. Mégis úgy gazdálkodunk, mintha még mindig a múlt szabályai lennének érvényesek ránk. Fizetéstől fizetésig élnek azok, akik tanultaknak gondolják magukat és tanulatlanok egyaránt. Esetleg némi tartalék. Egy biztosítás jelenti a biztonságot sokaknak. 

Volt olyan szociális munkás, akit sikerült megsértenem. Amikor az anyagiakról beszélgettünk, és arról panaszkodott, hogy kevés a pénze, és alig tudja beosztani, feltettem a kérdést: Mennyivel vagy különb azoknál, akiken próbálsz segíteni? 

Az előrelátást hiányolom az emberekből. Nem látják meg, hogy azzal, hogy napról napra elköltik a pénzüket, a jövőjüket élik fel. Csak a munkában, munkabérben gondolkodnak oly sokan. Ha baj van, akkor ki lehet nyitni a szekrényt, és az aljából eladogatni a felhalmozott bigyókat, kacatokat. Akkor sikerül "beosztani" a keveset, akkor próbálnak meg gazdálkodni. Filléreskedni. Hány embert látni ma is, akik számolják a pénzt a tárcájukban, és nézik, hogy mennyi pénz van náluk? Aztán hányan érnek haza úgy, hogy szinte üres lesz a pénztárca? Alig bírják el a szatyrokat. Az akció a bűvös szó, megéri megvenni.

Ha már nincs megoldás, várják, hogy a társadalom segítsen. SEGÍTS MÁR VÉGRE MAGADON!

Szeretném, ha olyan dolgokat látnál meg, amire leginkább szükséged lenne az életedben. Ha tanulsz, figyelsz, tapasztalsz, és haladsz, akkor találod meg a Te utadat! Mégis felnőve belesüppedünk a pénzkeresésről szóló életbe. Elfelejtjük egykori álmainkat. 

A minap egy szűrővizsgálat kapcsán együtt várakoztam egy fiatal hölggyel egy mai állami rendelőben. Jó érzés volt látni, hogy a régi megszokott helyből egy olyan modern, minden igényt kielégítő orvosi bázis lett, ami a nyugati világban is megállná a helyét.  De nem erről szól az írásom. Csak észre kell venni a jó dolgokat is.

Nehezen kezdek el társalogni. Szerencsére a mellettem ülő hölgy kérdezett valamit, így már folytatódhatott a további beszélgetés. Kérdésekkel térképeztem fel a tudását, hozzáállását a világhoz. Illetve a szülői hátterét. Minderre alig 5 percem volt, mert időközben beszólítottak a vizsgálatra. Jeleztem felé, hogy amennyiben terhesnek érzi kérdéseimet, nyugodtan állítson le. Amit megtudtam az életéről az arról szólt, hogy tanul, de nem egészen azt, amit szeretett volna eredetileg. Most így alakult, azt hiszem így fogalmazott. Folyamatosan tesz érte, hogy az általa eltervezett útra térhessen. Közben a szüleivel kapcsolatban tettem fel kérdéseket. Az édesanyjáról elmondta, hogy varrónőként dolgozik. Édesapját úgy jellemezte, hogy keresi az útját. Jelenleg vállalkozó, de nem igazán találta még meg a számítását. Nem sokára nyugdíjas lesz, és akkor (ha már kapja a nyugdíjat - ezt éreztem a mondata mögött) teljes erőbedobással arra figyelhet, hogy a dédelgetett álmait kiteljesítse, és anyagilag is eredményeket tudjon felmutatni. 

Ilyenkor el szoktam mondani azt, amit már megtanultam hosszú utam során. Felnőttként általában nem szeretjük a tanácsokat. Mindannyian magunk szeretünk rájönni arra, amivel foglalkozunk. (Agyalunk) Pedig abban az esetben, ha egy szakértőtől tanulunk, jelentősen meggyorsíthatjuk azt, hogy a vágyott útra lépjünk, az elképzelt célt elérjük. Anyagilag is előbb profitálhatunk a tevékenységünkből.

A fiatalok még általában a szülői háttér segítségével elvégeznek egy-egy tanfolyamot, képzést, ami közelebb viszi őket a vágyott világ felé. Az idősebbek elsősorban a gyerekeik életét segítik. Saját vágyaikkal kapcsolatban mindent maguk akarnak megtapasztalni. Puzzle-ként akarják összetenni a tudást. A saját oktatásukra, fejlődésükre sajnálják a pénzt. Inkább a gyerekeik tanulmányait finanszírozzák. Megindokolják, hogy nincs lehetőség arra, hogy a saját dolgaikkal foglalkozzanak. A gyerekeknél ballagás, továbbtanulás, iskolai kirándulás, érettségi, egyetem, és még ki tudja mi nem szerepel a palettán. Csak arra van figyelem, hogy mennyi pénz kell ahhoz, hogy az útjukat egyengessük. Próbáljuk tanácsokkal ellátni őket, mire figyeljenek.

Mi felnőttek szívesen beszélünk arról, hogy gyerekeink hova jutottak el a segítségünkkel. Sokszor két diplomát is adunk a kezükbe, amit aztán nem feltétlen tudnak használni. Büszkeség tölt el bennünket, hogy tanult emberekké válhattak általunk. Te hogy érzed kedves olvasó? Saját vágyaidért mindent megteszel? Az lettél életedben, akivé válni szerettél volna? Még mindig nem késő! Valósítsd meg álmaid!

Kedves Olvasó! Jövök, megyek, látok, hallok. Azt szeretném, hogy megértsd, hogy miért van más gondolkodásra szükséged. Neked, és a ma emberének, sokaknak olyan tudnivalóval kell felvértezned magad, amit az élet megtanított már másoknak. 

Ma egy ismerősöm mesélte el, hogy egy kényelmes munkahelyen dolgozott, jó pozícióban, amely megfelelő anyagiakat biztosított az életéhez. Aztán: jött a feketeleves. Az épületre, amiben a munkahelye volt, szemet vetett egykor az aktuális politikai elit. Az ott dolgozókat útnak eresztették. Addigi életük újratervezésre szorult. Többen jártak már úgy, hogy egy rendelettel, paragrafussal addigi jól berendezett életük felborult. Újra azt az utat választják jó néhányan, hogy keresnek egy munkahelyet, és a munkabérüket hónapról hónapra felélik.  

Mi is jártunk már úgy, hogy egy kocsmát üzemeltettünk egy faluban, és jól meg lehetett élni a bevételekből. Aztán jött a válság,  ami csak ideiglenes. Egyéb politikai döntéseket is hozott az aktuális kormány: nem lehet játékgép a szórakozó helyeken. Nem lehet dohányárut árulni, csak a Nemzeti Dohányboltokban. A válságból ki lehet lábalni, de a politikai döntések nyomot hagynak az ember életében. 

A vállalkozásoknak jelentősen csökkenhet a bevételük több okból kifolyólag is. Meghozták a politikusok a döntést, nem marad más megoldás, mint betartani a paragrafusokat. A bevétel csökken, de a kiadások maradnak fixen.  Építettél egy nagy házat, aminek nagy a rezsije, vettél egy autót, aminek szintén van adója, fizeted rá a kötelező biztosítást.  Hallottál már olyat, hogy csökkentették az adókat? És itt még nem beszéltem arról, hogy ezekre esetleg hitelt vettél fel, eladósítottad magad 5-10-15-20 évre. 

Mikor jön el az az idő, hogy észreveszed, hogy valami nincs rendjén? Mikor látod meg, hogy van lehetőséged kiküszöbölni a hibákat? 

Jól figyelj, éld úgy az életed, hogy mindig legyen tartalékod, hogy a váratlan megoldásokat orvosolni tudd! 

GONDOLKODJ ELŐRE, ÉPÍTS EGY ERŐS HÁTTERET MAGADNAK!

Ma délután, egy esős napon a buszra szálltam fel. Pont búcsúzott két ismerős. Az egyikük felszállt az érkező buszra, másikuk egy másik járatra várt. Nem tudom az előzményt, hogy miről beszélgettek. Csak azt hallottam, hogy a felszálló hölgy még visszakiabált a lent maradónak: Otthon rengeteg zsákba van téve.  Gyere és válogass!

Ismét az jutott eszembe, hogy sokan ábrándoznak arról, hogy mi lenne, ha gazdagok lennének. Szidják a politikát, a főnököt, irigykednek azokra, akiknek jobban megy a soruk. Miközben vásárolják az akciós dolgokat, ruhákat, cipőket, műszaki cikkeket. Nem is foglalkoznak azzal, hogy szükség van-e rá, csak arra figyel a többség, hogy mennyire megéri. Meg arra gondolnak, hogy a szomszédban, rokonnál látták, és milyen jól mutatott, mennyire praktikus, mennyivel könnyebb volt valamit elvégezni általa. Aztán ahogy múlik az idő, rájönnek, hogy mennyi időbe telik, hogy elővegyék, vagy hogy tisztán tartsák. A szekrény, kamra, pince, doboz, zsákok mélyén landolnak az egykori vágyaink.

Ugyanígy vannak az állatokkal is. Divatból tartanak kutyát, macskát, papagájt, halakat, és még ki tudja, hogy mit nem. Kutyafodrász, macskanyakkendő, papagájtükör, új akvárium, és még ki tudja, hogy mit nem vásárolnak meg. Az apró lakásban még ezekre is találnak helyet. 

Telnek az évek, egyre többek egyre többet dolgoznak azért, hogy abbeli vágyaikat megvalósíthassák, hogy a bevásárlás örömteli programján részt tudjanak venni. 

Hallottad? Most nyílik egy új bolt! 

A hétvégén megnéztem egy természetfilmet a televízióban. Elég sűrűn volt reklám, és tollat, papírt ragadtam,  írtam, hogy miket, és hogyan reklámoztak. 

Ennyiért? Tényleg? Most vedd meg! Megérdemled! Hosszú listát készítettem, de inkább arra biztatlak, hogy figyeld meg egyszer Te is a "parancsszavakat", a feltett kérdéseket!

Szeretném ezúton felhívni a figyelmedet arra, hogy a jövedelmed minimum 10 %-át tedd félre. Azt úgy kezeld, mintha nem is volna. Legfeljebb értékálló dolgokat, aranyat, befektetést vásárolj rajta! A jövőbeli önmagad megköszöni neked! 

Hamar eljön az idő, kényelmesen visszanézhetsz a nehezebb múltadra.

Kedves Olvasó! Sokan néznek irigykedve, csodálattal, vagy csak vágyakozva ma egy emberre, akire azt szokták mondani: gazdag. Senki sem tudja, hogy mit tett le az asztalra. Nem tudják, hogy mennyi nehézség, küzdés, lemondás, sikertelenség volt a mára már "szerencsés ember" életében. Könnyű neki - sokszor ennyivel nyugtázzák a történetet. 

Egyáltalán meg tudnád fogalmazni, hogy számodra mi jelenti a gazdagságot? Mert csupán a pénz, önmagában nem elég. NE CSAK A KÜLSŐSÉGEKKEL FOGLALKOZZ!

Most képzeld el, hogy holnap el kell költöznöd a lakásodból, házadból. Egy jóval kisebb ingatlanba fogsz költözni. Vedd számba, hogy mi az, amit viszel magaddal.

Amit a szekrényed mélyén találtál, és nem akarod elvinni, gondolatban számold át, hogy mennyit költöttél rá évek alatt! Gondold csak el, hogy mikor vetted, milyen érzés volt! Mennyit használtad? Örülsz-e még mindig, hogy van? Amit nem vinnél magaddal, azzal mit kezdenél? Van-e olyan, amit megvásároltál, és soha nem használtad? Vagy például nézd meg a saját lakhelyedet! Miként van berendezve? Milyen díszek vannak, milyen a fürdőd, konyhád, mellékhelyiséged? Milyen a festése, a burkolata? Mennyibe került ez neked? 

Jelenlegi munkakörödben számoltad-e valaha, hogy mennyit keresel egy évben? Vezetted-e, hogy mire költöd a pénzed? Hát állj meg, és ha ezt nem tetted meg, akkor végezz egy rövid számítást! 

HŰHA! Mit számoltál? Észrevettél valamit? Lehet, hogy már te is milliomos lehetnél? Ha előbb tudatosul benned az, hogy a reklámok, a környezetedben tapasztaltak szerint elköltöd a pénzedet, akkor feléled a jövődet? Gondoltál-e arra, hogy milyen jó lenne, ha csak a töredéke meglenne annak a pénznek, amit régen elköltöttél? 

Sok emberrel találkozom, és hallgatom a történeteket. Azt látom, hallom, hogy az emberek felismerik, hogy hol tévednek néha holt vágányra, ami igen kemény tanulópénz lesz az életükben. 

AKKOR ÚGY LÁTTAM JÓNAK. - hallottam a mondatot a mai napon. Ma már másként csinálnám. Sajnos az idő közben múlik. Keveseknek válik könnyebbé a pénz megkeresése. Lehet, hogy fiatalabb korodban többet tudtál dolgozni? Nem volt még család, akiért felelősséget kellett vállalnod? Lehet, hogy kevesebb volt a telefonszámlád is? 

Akármi legyen a felismerésed, légy tudatos a pénzügyeiddel kapcsolatosan is! Válogasd meg, hogy kitől fogadsz meg tanácsot! A világ tele van lehetőségekkel, ne félj attól, ha valaki ajánl neked valamit! Gondolkodj, mielőtt cselekszel, de csípőből ne utasíts vissza semmit!

Mástól várják sokan a megoldást. Az államtól, a családtól, a szerencsétől. LÉGY A SORSOD IRÁNYÍTÓJA! NE HALAT AKARJ, HANEM TANULJ MEG HALAT FOGNI! LÉGY ÉRDEKLŐDŐ, KÍVÁNCSI, TANÍTHATÓ, GONDOLKODÓ! Ne azzal foglalkozz, ami nem visz előre!

A VILÁG, AMIBEN ÉLÜNK, OLYAN, AMILYENNÉ TESSZÜK! - KOWALSKY MEG A VEGA

Volt egyszer egy szegény asszony, volt annak egy kis kakasa. Ott kapirgált a szemétdombon. Talált egy gyémánt félkrajcárt. A török császár elvette a kis kakastól a pénzt. A mesét nem folytatom. Nézd meg, ha érdekel. A lényege, hogy addig, amíg a kis kakas vissza nem kapta a pénzét, nem nyugodott. Ma belenyugszanak a szemét dombon kapirgáló kis kakasok abba, hogy a pénzüket elvegyék. A postás, a rendőr, a villanyszerelő és még sokan dolgoznak. A kocsmában múlnak az évek. Te nem tudod, hogy miért, de nem keresed a megoldást azzal kapcsolatban, hogy szabad, szép élhetet élhess.

Elfogadod, hogy rossz helyre születtél. A fizetéseden megvásárolt kacatok, kocsmázások boldoggá tesznek. Ennyi, nekem, már csak ez jutott. 

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.......énekelte már sok-sok évvel ezelőtt Nagy Feró, aki a "Nemzet Csótánya" cím tulajdonosa. Ezt a dalt énekeljük extázisban a bulin, és éljük tovább úgy az életet, ahogy eddig is tettük. Évek óta bulikkal tarkított életedet élvezed, bekapod a vodkát. Barátok együtt járnak plázázni, a szemétdomb otthon egyre nagyobbá válik. Nem veszed észre, hogy saját magad csapod be. Vágysz rá, hogy több szabadságod, több pénzed legyen. Mit teszel érte? 

Annyi minden kéne még elmondanom, meg teszem! Jó, hogy itt vagytok! Szeretném, ha egyet gondolnánk!  Mindegy merre jársz a nagyvilágban, mindegy mennyit keresel. Az otthonod elhagytad, de addig amíg nem tanulod meg a leckédet, és a gondolkodásod nem változik, mindig, mindig, mindig újra és újra a panasz marad, a matek, hogy mit fizess, hogy mennyit költhetsz. A szabadságod kevés marad. Táppénzen próbálod megoldani a felgyülemlett tennivalóidat. Ez még a jobbik eset, ha nem kezdesz másként gondolni, ténylegesen komoly betegségek jöhetnek az életedbe. Dolgozz bármikor, bárhol, bármennyit, egész addig függésben leszel a körülményektől, amíg a régi gondolatokat nem tudod lecserélni! A tömegnek szánt megoldások nem oldják meg a gondjaidat. Egyedi gondolkodásra van szükséged! Keretek között éled le az egész életedet, amíg nem változtatsz!

A lényeget nem értheted, amíg nem éltél nehéz életet. LÉGY ELŐRELÁTÓ, NE A TEGNAPI TÜZEKET OLTSD EL! GONDOLNOD KELL A JÖVŐDRE, NE KÖLTSD EL KACATOKRA A PÉNZED, NE FÉLJ BEFEKTETNI!

Az eleje és a vége mindannyiunknak ugyanaz, a közte lévő évek nagy részét TE VÁLASZTOD! Keverd jól a kártyáidat! MA MINDEN VÁLTOZIK - DÖNTS OKOSAN!

Nagyon sok ember struccpolitikát folytat. Nem néz rá a problémájára, azt hiszi, hogy akkor nincsen megoldatlan feladata.

A középosztály legtöbb tagja azt hiszi, hogy egy újabb tanfolyam megoldja a fennálló gondjait. Elsősorban anyagi gondjait. Sokan lesik azt, hogy milyen tanfolyamot kellene elvégezni, mert ugye ismert, hogy kettő OKJ-s képzés ingyen jár. Reménykednek abban, hogy ha majd elvégeznek egy új képzést, jobban fizető állást kapnak. A vezető pozícióra is sokan vágynak. No nem a sok gond vonzza őket, többnyire nem is a pozíció. Sokkal inkább az azzal járó fizetés, és a mellé járó juttatások, emelt szabadság. Az állami szférában dolgozók kredit pontokért járnak képzésekre. Rabságban érzik magukat sokan, amíg a tanfolyamot nem végzik el.  

Közben tanulnak egymástól olyan dolgokat, amivel az életüket alig-alig javíthatják. Jó lenne, ha mindenki ismerné a Pareto-elvet. Ez más néven a 80–20 szabály, amely kimondja, hogy számos jelenség esetén a következmények 80%-a az okok mindössze 20%-ára vezethető vissza. Mégis a legtöbben fordítva élik az életüket. A jelentéktelen 80 %-ra fektetik a hangsúlyt. Amivel leginkább kellene foglalkozni, azokkal a dolgokkal többnyire késlekedve foglalkoznak, halogatnak. Az azonnali öröm csábítóbb, mint a kihívások megoldása. Könnyebb kifogást keresni, hogy miért nem alakulnak jól a dolgok, minthogy megkeressék a megoldást a fennálló problémára. Rengeteg nyitott ügyet próbálnak kézben tartani. Értetlenül állnak egy-egy probléma előtt. Sok beszéd, minimum tett. 

A legtöbben ha elkezdenek valamit, nem tudják végigvinni a tervüket. Elmondják az ismerőseinek, hogy mire készülnek, és a segítőkész emberek mondják a sok okosságot, hogy miért nem jó az ötlet, mi az, ami miatt nem lehet megvalósítani az esetleg álmatlan éjszakát okozó terveket. Néhány év múlva többen láthatják azt, hogy valaki más mégis megvalósította az üzleti lehetőséget. Volt már ilyen érzésed Neked is? 

Igazság szerint nem is kell meghallgatnunk mások véleményét. Belső párbeszédet folytatunk magunkkal. Sok esetben ahelyett, hogy nekiállnánk megvalósítani álmainkat, saját magunkat győzzük meg arról, hogy miért nem jó az ötletünk.  

Sajnos sokan pszichológiai esetként tekintenek azokra, akik kitartóan mennek a céljai után. Ők többnyire soha nem adják fel, legfeljebb lassabban haladnak. 

HIBÁZNI SZABAD! Gyűjts ötleteket. Próbálj kidolgozni egy tervet, hogy mit kell megtenned azért, hogy a dolog működjön! Állj neki a megvalósításnak. Próbálkozz, és ha nem sikerül, keress egy másik módot. Kísérletezz! Nem az a feladatod, hogy kerüld a helyzeteket. Vállalj józan kockázatot! Tanulj új dolgokat, amik kellenek a terved megvalósításához! Ne félj a kudarcoktól! A siker a sok kipróbált tevékenység után jön meg. Amikor elérkezett az a szint, megkönnyebbülve tudsz visszanézni a múltadra. Látod, hogy honnan jöttél, és látod, hogy utólag visszatekintve nem is volt olyan bonyolult, még az is lehet, hogy azt mondod, hogy egyszerű volt. Csak a tudásod hiányzott. 

Keresd a sikerkönyveket, hallgass siker-előadásokat, járj olyan rendezvényekre, ahol sikerre éhes emberekkel találkozhatsz! Ne tántorítson vissza az, hogy furán néznek Rád! Gazdálkodj jól az időddel, és a pénzeddel! 

Ha nem vagy elégedett, csak rajtad múlik, hogy mit lépsz! Hát dönts okosan! Irányítsd Te az életed!

HIGGY, LEGYÉL KITARTÓ, FEGYELMEZETT, TANULJ! Tedd azt, amiről úgy érzed, tenned kell! Bármikor kitörhetsz a középszerűségből. 

Hol volt hol nem volt.....

Sok mese kezdődik így, és hogy mi lesz a vége, az a mese írójától függ! Ez csak abban az esetben igaz, ha az író befejezi a mesét, de biztosan Te is ismersz olyan meséket, filmeket, ahol az olvasóra, nézőre bízzák, hogy fejezze be saját elképzelései szerint? Nos ilyen az életed is. Folytasd úgy, ahogy Te szeretnéd. Senki ne mondja meg, hogy milyen életet élj. Ne a társadalom, rokonok, ismerősök elvárásai mozgassák az utadat! Légy képes a változásokra most, és ne halogasd, ha érzed, hogy váltanod kell!

Az élet nagy dolgai meg vannak írva versben, zenében egyaránt. Én nem tudok nyelveket (MÉG), ezért csak magyar gondolatokat tudok eléd tárni. Néhány számot ajánlanék figyelmedbe ahhoz, hogy elgondolkodj az életeden. Úgy éled, ahogy szükséges? 

Az légy, aki vagy, csak érezd jól magad....

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem.....

Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább

Most egy kicsit hagyjuk a zenét! Igazolták azt, hogy a gyerekek sorsának jobbítása azzal kellene, hogy kezdődjön, hogy előbb a magad sorsát jobbítod. A mai társadalom mégis megbélyegzi, önzőnek titulálja azt, ha valaki megteszi. A rádióban hallottam múltkor egy befutott, gazdag ember nézeteiről, miszerint a gyerekeknek az alapot adja, és pl. ha együtt utazik a család, akkor a gyerekeknek csak 2. osztályon vesznek repülőjegyet. Azzal érveltek, hogy a gyerekek legyenek kreatívak, és maguk is tegyenek azért, hogy majdan más élet-színvonalon élhessenek. A műsorvezetők vitába szálltak egymással, hogy melyik nézőpont a helyes. A véleményem szerint a szülők ma nem megtanítani akarják a gyerekeket, hanem erőn felül mindent megadni Nekik. A saját életük, álmaik már nem lesznek fontosak. 

Így most ismét figyelmedbe ajánlok néhány zeneszámot!

Tanítsd meg a gyerekeket!

Mikor gyerekfejjel homokvárat építettem én.......összedőlt a vár, utólag már sopánkodni kár. Annyi biztos, hogyha egyszer kártyavárat építek, Nálam vasbetonból lesznek majd a jolly jokerek. Hogyha bárki törne rá, ne dőljön össze az a vár, mert utólag már sopánkodni kár. 

Okosabban kéne élni......

A harcot feladom, vesztettem én.....

Nem adom fel, míg egy darabban látsz!

Halott pénz számok, Kowalsky meg a Vega zenéi.....

Bábu vagy, nem te lépsz, valaki irányít.
Jól vigyázz, mi lesz majd, ha megun és leállít?
Elszakad, elszakad a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz, és mielőbb menekülsz.
Azt hiszem, nem hiszed, nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed!

Nem folytatom a sort. Bizonyára ki tudod egészíteni a sort!

A számokat, előadókat lehet nem szeretni. Egy azonban biztos, hogy értékes, tanító, elgondolkodtató szövegük van. Kezdd el a saját életedet élni, ha volt álmod, álmodd tovább. Sokan vannak, akik állítólag nem álmodtak gyerekkorukban sem különleges életet, hát akkor ÁLMODJ EGY VILÁGOT MAGADNAK! LEGYEN EGY SAJÁT MOZIVÁSZNAD, AHOL TE ÍROD ÉLETED FILMJÉT!