Helló! 

Érezted már igazán szabadnak magad? Azt mondják, hogy nem az a szabadság, ha nem vagy börtönben? Az igazi szabadság az, hogy azt teszed, amit szeretnél, és nagyon jól érzed magad. Azzal vagy, akivel szeretnél, és az illető, illetők is tudnak időt szakítani a találkozásokra. Oda utazol, ahova vágysz. Kevesen mondhatják magukénak ezt az állapotot. Sajnos sokan el sem tudják képzelni, hogyan lehetséges elérni ezt. Pedig mint mindenre, erre is van megoldás!

Tudtad, hogy az ábrándozás elősegíti, hogy újabb utat tudj bejárni? Ábrándozz egy szebb életről, és kezd el keresni a lehetőséget, hogy miképpen tudod elérni! És tegyél érte, cselekedj!

Ezzel az állapottal szemben a mai átlag nap mint nap felteszi a kérdést a barátainak, ismerőseinek valamivel kapcsolatban, hogy MENNYIBE KERÜL? Mindig van  valami slágertermék. Hol olcsóbb, hol drágább dolgok. Mostanában egyik sláger nevét nem tudom, csak körülírni:  motoros, kétkerekű közlekedési eszköz, amire fel kell lépni, és száguldasz vele az utcán. Aztán a drónok is nagy sikerrel indultak a vásárlási listán. A mindenféle tévé, mobiltelefon, tablet, szintén szerepel azon a listán, ami arról szól, hogy mire költünk kiemelkedően sok pénzt. 

Sokan minden lehetőséget megragadnak, hogy vásároljanak. Lesik az akciókat, és megvesznek olyan dolgokat is, amire semmi szükség nem lenne, csak mert megéri. Rövid időn belül a kamra, gardrob, pince, sufni mélyén lesz bedobozolva sok minden, aminek előtte nem tudtak ellenállni, mert CSAK X FORINTBA KERÜLT. Jobb esetben egy olyan családhoz kerül, akiknek még ilyen dolgokra sem telik. 

Néztél-e már körül a szekrényedben, lakásodban, kamrádban? Mennyi érték hever régóta használatlanul? Teljesen mindegy, hogy kinek mennyi a jövedelme, szokássá vált, hogy mindig elköltsék a fizetést, jövedelmet. Aztán mindenkire hivatkoznak, hogy miért tartanak ott, ahol. A problémát soha nem keresik önmagukban. Ma hallottam egy kifejezést: mindig beleköpnek a levesembe. Ha egy olyan életet építesz fel magadnak, ami erős és stabil, előbb utóbb nem tudnak eltéríteni egy szabad útról. Nem megy egyik napról a másikra, lassan, araszolva, jó felé haladva azonban eljön a siker. 

DÖNTSD EL, HOGY MÁS ÉLETET SZERETNÉL, ÉS TEGYÉL ÉRTE FOLYAMATOSAN! Ha minden nap csak 15 percig tudod magad fegyelmezni, és jobbá válni, mindegy, hogy honnan származol, bárki lehet belőled. 

Kis hazánkban a klasszikus munkahelyek nem biztosítanak olyan nettó jövedelmet, mely által egy szabad életet lehetne élni. Vagy időd van, és kevesebb a jövedelmed, vagy pénzed van több, de az idődet áldozod be érte. Persze egy hosszú távra felépített vállalkozás idővel elhozhatja azt az ideális állapotot, hogy időd is van, és anyagilag is elégedett lehetsz. De ezért keményen kell tenni.

Nagyon sokan keresik a lehetőséget, hogy miként érhetnek el egy könnyebb életet. Ki-ki vérmérséklete, hitrendszere, belső és tanult meggyőződése szerint választ az elé táruló lehetőségek közül. Azok, akik nyitottnak állnak az élethez, mindenben a lehetőséget látják. Ezt sokan használják ki. Színház az egész világ. Ez a mottó jut eszembe, amikor olyan lehetőségeket látok, olyan történetekkel találkozom, amit valaki úgy tálal a nagyközönség elé, ami nem feltétlen fedi a valóságot, de annyira életszerű, hogy az ember beleképzeli magát egy ideális életbe. Az ilyen történetek hátterében legtöbbször a pénz áll. Most egy konkrét példát szeretnék Neked leírni.

Az interneten találtam egy hirdetést, amely szerint Ausztriába bejelentett munkát tud egy vállalkozás biztosítani, európai szintű jövedelemmel. Minden részletre kiterjedően, kerek egész lehetőség, amelyben gondoltak arra, hogy hol lesz a szállás, hogy lesz a kiutazás, az étkezés, a bankszámla, amelyre a fizetés érkezik, a munkavállaló kap munkaruhát, wifit biztosítanak a szálláson, a munkaszerződés magyar nyelven is olvasható, szóval egy rózsaszín lepelbe csomagolták az egész lehetőséget. Az adatlap, amit előzetesben ki kell tölteni, és az egészségügyi nyilatkozat, illetve odaszállítás költségeire kell kifizetni a regisztrációs díjat. És máris indulhatunk dolgozni. Így utólag túl szépen hangzik. De ha átgondolom, valójában nagyon szerettem volna egy ilyen lehetőséget, tehát elhittem, hogy létezik ilyen. 

Aztán a futár meghozza a csomagot, ami a jelentkezéshez szükséges, kifizeted az összeget, és cserébe megkapsz egy paksaméta igénytelenül lefénymásolt papírt, ami nagy általánosságban arról szól, hogy vállalhatsz külföldön munkát, add meg az elvárásaidat, és ha lesz valami, majd értesítenek. A telefonszám, amiről eddig a készséges felvilágosítást adták, nem kapcsolható. Köd feloszlik, otthon marja egymást a család. Mutogatnak egymásra. Miért nem vagy elégedett a sorsoddal? Miért hagytad, hogy palira vegyenek? Miért mondtál fel a munkahelyeden? És ezerrel megy a sárdobálás. Hát kedves ötletelő. Ez legyen életed legnagyobb öröme, hogy megkaptad a pénzed, és utána bujkálnod kell még saját magad elől is. 

Elismerem a hibám, és nem általánosítok, hogy mindenki csaló. Vannak jó emberek. Szép a világ! Szeretem az életet!

Nap mint nap panaszkodó emberekkel futunk össze. Munkahelyen, utcán, tömegközlekedésen, boltokban. Bárhol járok, valahol mindenki szidja a politikát, az árakat, a szomszédot, a rokonokat, a munkatársakat, a főnököket, a szolgáltatókat, hosszasan sorolhatnám. Mindenképpen mindig valaki más az oka a panaszkodó szemszögéből nézve, hogy az élete nem jó irányba tart. Onnan tud megváltozni a helyzet, ha felelősséget tud vállalni valaki a saját döntéseiért. 

Nem könnyű lépni, de ha nem lépünk, maradunk ugyanabban a trutyiban, ahova hosszú évek alatt kerültünk bele. Ha nem tetszik, változtass! Ha nem akarsz változtatni, fogadd el! - Ez egy kedvenc mondásom. A panaszkodás sehova nem vezet. Sokan önsajnálatra fecsérlik az idejüket. Az irányítást nem veszik át a saját sorsukért. Félnek a változástól, minden változást kockázatosnak tartanak! Halogatnak minden lépést. Olyan dolgokkal foglalkoznak, amit nem tudnak befolyásolni. A múlton rágódnak, ugyanazokat a hibákat elkövetik újra és újra. Mások sikerére irigykedve néznek. Az első kudarc után feladják a tervüket. Azonnali eredményeket szeretnének. 

Észre lehet venni, hogy az eredményekért a másik mennyit dolgozott, nélkülözött, mennyi idejét töltötte a sikerhez.

A sikernek nem titka van, hanem ára. - szokták mondani. Ha céljaid vannak, fizesd meg az árat! Kitartóan menj az úton, korrigálj megfelelően, ha nem jó az irány. SOHA NE ADD FEL!

Tegnap késő este jöttem hazafelé egy előadásról. A buszmegállóban egy hajléktalan ember feküdt a hideg éjszakában. Összegömbölyödve, betakarózva, tehetetlen testként várta, hogy jobbá forduljon a sorsa. Sokáig nem jött álom a szememre, annyira éreztem a csontig hatoló hideget, elgondoltam, hogy mit érezhet az illető. A gyufa árus kislány meséje is végigfutott a fejemben. Visszatérő gondolatom, hogy szívesen elbeszélgetnék ilyen helyzetbe került emberekkel, hogy lássam, hol csúszott mellékvágányra az életük. Milyen családi háttér volt eddigi életükben?

Számtalan lehetőség közül választunk nap, mint nap. Döntéseket hozunk, mely mentén próbáljuk élni életünket. Teszünk olyan dolgokat is, amit nem szívesen teszünk meg, de tudjuk, hogy az élet velejárója. Alkalmazkodunk, szabályokat követünk. Nem feltétlen tetsző dolgokat teszünk, mert ahhoz, hogy talpon tudjunk maradni, dolgozni kell, megtanulni a pénzünket beosztani, megtanulni az embertársainkkal békében egymás mellett élni. Megtanulni elfogadni, hogy csak a saját hozzáállásom nem elég ahhoz, hogy előre jussak, ahhoz szükség van másokkal való együttműködésre is.

A társadalomban sok olyan ember él, aki szeret segíteni másokon. Van, aki a háttérbe húzódva teszi a feladatát. Vannak olyan szervezetek, akik felvállalják a segítést, sajnos vannak olyanok is, akik a segítés álcájába bújva jobban kihasználják a rászorultakat.

Magamban mégis megfogalmaztam, hogy mi lehet a legfőbb gond azokkal az emberekkel, akik tovább süllyednek a semmi felé. Nyilván nem teljes mértékben van így, de a fent említett emberek java része akarat-gyenge.

Eddigi tudásom, tapasztalatom alapján így foglalnám össze azon emberek hozzáállását, akik nem képesek felemelni. Fejben hiába tudják, hogy meg kellene tenniük valamit. Mégis kevesen cselekszenek. A kényelmesebb megoldás mellett teszik le a voksukat. Várnak, és nem lépnek. Másokat hibáztatnak, várnak arra, hogy valaki segítsen. A segítést nem úgy értik, hogy más mutassa az utat, hanem azt várnák, hogy tegye meg helyettük, azt, amit ők nem tesznek, azt várják, hogy pénzt dobjanak nekik a járókelők. Várják a sült galambot. Szinte az összes gondolatuk arról szól, hogy hogyan tudnak pénzhez jutni, amit aztán legtöbben elköltenek. Sokak szerint leginkább italra. Néhány esetben megteszik, hogy a tömegközlekedésen újságot árulva várják az anyagi hozzájárulást. Ahány ember, annyi féle. Van, aki segít, van, aki átnéz rajtuk, de vannak olyanok is, akik nem bírják ki megjegyzés nélkül, és beszólnak a legtöbbször sérült lelkű embernek. Többen ilyenkor nem igazán hagyják szó nélkül a reakciókat, hanem visszaszólnak, szitkozódnak, nem tudják befogni a szájukat. Meg akarják magyarázni, hogy bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Ezt el is fogadom, mert valóban a mai kapitalista világban bárki bármikor kerülhet emberhez méltatlan helyzetbe többnyire egy rossz döntés következtében. Azok akik képesek alázattal gondolkodni, képesek alkalmazkodni, képesek továbblépni, és tanulni az esetekből, nem sokáig maradnak segítség nélkül.

Gondolkodj el azon, hogy miként tudnál kis segítséget nyújtani a rászorultaknak! Lehet, hogy egy jó szó elegendő, egy megértéssel meghallgatott történet is újra eléri náluk azt a hatást, hogy visszaálljon a reális gondolkodásuk. Gondolj arra, hogy ők mit élhetnek át, milyen sorsuk lehetett régen, milyen családból származhattak, mennyi bántásban lehetett részük eddigi életükben!

Számos családban rémálommá válik az élet, amikor egy aranyos kisgyerek kamasszá válik. Ilyenkor a gyerekek gondolkodása teljesen megváltozik. Már nem fogadják el a környezetükből kapott válaszokat, önmaguk szeretnének lenni, és folyamatosan keresik a saját útjukat. Olyan dolgokat engednek meg maguknak, amit a környezet nehezen tolerál. Környezetüket állandóan kritizálják. Próbálkoznak, hogy meddig mehetnek el, meddig feszíthetik a húrt. 

Sokan különösebb gond nélkül válnak felnőtté. Másoknak ez viharosabbra sikerül. Ilyenkor a szülők értetlenül állnak a probléma előtt. Hogyan kell támaszt nyújtani gyermekünknek? Általános megoldás nincs, de a szülőnek meg kell találni az egészséges egyensúlyt, hogy mit visel el, és mi az, amire azt mondja, hogy állj! Amikor a szülők között is nézeteltérés van emiatt, az a kamasz számára egy felhívás a keringőre. Elsősorban a szülőknek egymás között kell megbeszélni a kialakult helyzetet. Lehetőleg tegyék ezt úgy, hogy a kamasz ne legyen jelen. Főleg akkor ne, ha az álláspont teljesen különböző az ősök részéről. Mindenképpen valamiféle elvárásokat kell szabnunk az ifjú felé, amely szerint nagy vonalakban egy szabályt, elvárást rögzítettünk.

Az ember nem egy önálló valami, ezért fontos, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni egymással, próbáljuk az indulatokat félretenni. Hatással vagyunk egymásra. Türelemmel jussunk el abba az állapotba, ami mindenki számára elfogadhatóbb! Lessük a pillanatot, amikor a kamasz fogékony a beszélgetésekre!

Az együttműködés mindannyiunk életét megkönnyíti. 

Reggel csörög a vekker? Vagy szabad stílusban dolgozol? Annyit dolgozol, amennyit szeretnél? Vagy a munka diktálja a tempót? Irányítja a mindennapjaid? Imádsz dolgozni? Vagy alig várod a munkaidő végét, a hétvégét? Nem dolgozol többet, mint heti 40 óra? Odafigyelsz a megfelelő feltöltődésre? 

Amennyiben bérért végzed a munkád, számoltad-e valaha, hogy egy év alatt mennyi bevételed volt? Gondolkodtál-e azon, hogy mennyi időt kell még munkával töltened, hogy a jövedelmed biztosítva legyen? Hány napi, hány hónapnyi, hány évnyi bér "jár" még neked? Várod már Te is, hogy a nyugdíjas időd elérkezzen? Várod, hogy a pénzért ne kelljen folyamatosan dolgoznod? Élvezed a hétvégéket, szabadságodat, ünnepeket? Gondolkodtál-e azon, hogy amíg dolgozol, sokan azon munkálkodnak, hogy a megkeresett pénzed megszerezzék? 

Reklámokkal bombáznak folyamatosan a médián keresztül, bármerre mész, mindenhol impulzusokkal árasztanak el. Tudtad, hogy úgy találják ki a szlogeneket, hogy a vágyaidat helyezzék előtérbe, a józan ész háttérbe szorításával? Tudtad, hogy az aggódás, negatív gondolatok megbetegítenek? Gondolnád, hogy a televízió, rádió azért nagyítja fel a negatív híreket, hogy inkább csak a mának élj? Költöd te is a pénzed számolatlanul? 

Ha most úgy érzed, hogy túl sok volt a kérdés, akkor bevallom, hogy provokatív akartam lenni. Kezdj el pénzügyileg tudatosan élni! Legyenek megtakarításaid, befektetéseid! Tanulj! A tudásod mindig érték, azt senki nem veheti el! Ne kanyarogj a végtelen útvesztőben! Az életed felépítheted könnyebben, szebben is!

Legtöbben úgy gondolják, hogy azzal, hogy milyen családba születtek, elrendeltetett nagyjából a jövője. Boldogok a szülők, és boldogok a gyermekek, ha majd felnőtt korukban egy kissé túlszárnyalják az őseiket. Az iskoláztatásra erőn felül próbálják a szülők, nagyszülők előteremteni a pénzt, és valami jó szakmát szeretnének a gyerekek kezébe adni. 

Eleve saját magukat korlátozzák le a szülők, és tanításaik révén a gyermekek is abban, hogy más élet is lehetséges, mint a korlátok közé szorított túlélés. Aztán láthatunk olyan eseteket is, hogy a szülők jómódúak voltak, és a következő generáció nem tudott helyesen bánni a pénzzel, és elszegényedett. De most a felemelkedéshez szeretnék inspirációt nyújtani.

Egyszer volt, hol nem volt, magam is olyan családba születtem, hogy jól megéltünk, de nem is mertek gondolni az őseim a teljes anyagi szabadságra. Sokat dolgoztak, segítettünk mindenben mi gyerekek is.Én pedig vágytam rá, mindig ábrándoztam arról, hogy mit tennék, ha sok pénzem lenne. Na persze csak abban gondolkodtam, hogy mit tennék, ha sok pénzt nyernénk a lottón, vagy örökölnénk. 

Aztán, amikor örököltem, bár nem sok pénzt, akkor elnyaraltuk a pénzt, mondván, hogy a kemény munkával megkeresett pénz elköltését jobban meggondoljuk, biztosan nem fordítanánk drága utazásra. Ez még csak a nagyszülői örökség volt, így a későbbiekben már megfontoltabbá váltam. De volt olyan ismerősöm, aki gyorsan igyekezett megszabadulni az örökölt ingatlantól áron alul is, hogy minél kevesebb gondja legyen vele. Természetesen gyorsan "beépítette" a saját ingatlanába az összeget, szép bútorokat, műszaki dolgokat vásárolt rajta. 

Amikor a szüleim itt hagytak bennünket, már érettebben cselekedtem. Igaz, hogy értékes tudást is szereztem hozzá. No persze a tanulópénz egykori megfizetése is megtanított dolgokra. Mi történt? Az eladott ingatlant nem igyekeztem gyorsan eladni, hanem türelemmel kivártam, amíg reális pénzt kaptunk érte. Aztán a pénzt nem költöttük elértéktelenedő dolgokra, hanem egy ingatlant vásároltunk rajta, egy nagy városban, ahol mindig kelendőek a bérelhető lakások. Ugyan nem volt elegendő pénzünk, de hitellel megvásároltunk egy kis garzont, így a bérlő fizette a hitel részleteit, és szépen lassan kifut a hitelünk. Igaz, hogy még nem teljesen élvezzük az előnyeit, a havi bevételt, de nem messze van az idő, hogy tehermentessé váljon a mi kis lakásunk, és onnantól élvezhetjük azt, hogy kemény munka nélkül jutunk havi plusz jövedelemhez.  Az idő meghozza a megoldást. Ez csak egy pont, ahol az emberek más irányba fordíthatják az életüket. A jövedelemre gondolva a legtöbbeknek az jut eszébe, hogy jól fizető állás (panaszkodnak arra, hogy nem igazán van ilyen, ha igen, akkor milyen nagy felelősséggel jár, vagy pedig mennyi idejük megy el a munkavégzéssel), és a másik megoldás, hogy másodállást, plusz munkát vállaljanak. Nekem is volt fiatalabb koromban mindig plusz munkám. Úgy emlegettek, hogy a jég hátán is megélek, mindig megtaláltam a módot, hogy pénzt tudjak keresni munkával. De ma már azt az elvet követem, hogy LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ! Számos lehetőség van arra, hogy évek alatt olyan tartalékot képezz, ami már nyugodtságot biztosít. 

Kedves olvasó! Te vágysz-e egy gondtalanabb életre? Kérlek, hogy gondolkodj el azon, hogy bölcsen osztod-e be a jövedelmed? Vezeted-e a bevételeidet és a kiadásaidat? Elemzed-e a kiadásaidat? Nem próbálsz-e erőn felül látszat életet élni? Nem próbálod-e erőn felül a gyermeked boldogulását segíteni? Saját magadat nem tudod becsapni. Keresd a lehetőségeket, és bölcsen építsd a jövőd! Nem is olyan sokára eljöhet a pillanat, amikor visszatekintettél arra a múltadra, amikor még úgy gondoltad, hogy rossz helyre születtél. És már felszabadult, gondtalan életet élhetsz. Gondolkodj, és gazdagodj!

Minden ember hisz valamiben. Azt a világot látják beigazolódni, olyan történetekkel találkoznak, ami hitük szerint elfogadott. 

Számukra hiába mutatod, hogy másként működik a világ, tényeket mutatsz számukra, hogy mit kell észrevennie, tudományos beigazolások támasztják alá a változást, mégis szemellenzővel csak az általuk hitt dolgokra tudnak ránézni. Ezeken az embereken semmilyen módon nem lehet segíteni. Hiába tartod a tükröt, hogy nézzenek bele, hibás a szemléletük. Hihetetlen  makacssággal belekapaszkodnak minden apró jelbe, amivel a hitüket igazolhatják. 

Legjobb, ha lemondasz ennek az embernek a segítéséről, mert különben az életerődet csökkenti a vita, a másik meggyőzése. Így azokra az emberekre nem tudsz hatással lenni, akik befogadóak a pozitív változásokra. 

Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy anyagilag felemelkedjen. Mégis legtöbben a költséget termelő vásárlásokat részesítik előnybe. Vesznek új telefont, autót, néha többet is hitellel. Aztán nem elég, hogy a hiteleket törlesztik, aminek jelentős kamata van, még a havi számlákat, (telefon esetében korlátlan beszélgetést biztosít, adatmilliomos lehetsz általa, autó esetében a sok fizetnivaló, adó, biztosítás, parkolási díj az életük részét képezik.

Önfegyelem szükséges, vezetni kell a bevételeket, kiadásokat. Elemezni, belátni, hogy olyan vásárlások is szerepeltek a listán, ami csak érzelmileg elégítette ki az embert. 

Sok embert megkérdeztem, de senki nem tudta megmondani azt, hogy pl. az utolsó 5 évben mennyi volt a bevétele. Csak a pénztárcájukat lesik, hogy van-e annyi pénz benne, ami a vágyott dolgok megvásárlására elegendő. A következő havi fizetés kontójára elköltik sokan a pénzüket. A bankok hitelkártyáját nagy örömmel használják. Azt gondolják, hogy ezáltal jutnak levegőhöz.  A munkáltató, a politika az oka annak, hogy képtelenek beosztani a fizetésüket. 

AHHOZ, HOGY AZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEID MEGVÁLTOZZANAK, ELŐSZÖR A HITEDET, GONDOLKODÁSODAT, SZOKÁSAIDAT KELL MEGVÁLTOZTATNI!

Meglátod, hogy az egész világ átalakul, az apró örömöket is észre tudod venni. Könnyebbé válik az életed!

Képzeld el, hogy elindulsz egy eltervezett utazásra, viszel magaddal egy GPS-t. Amennyiben az úton nem várt akadályok lesznek, nem tudsz arra haladni, amerre kijelölte a műszer az utat, a GPS bemondja azt, hogy ÚJRATERVEZÉS. Tovább folytatod az utadat, és a GPS utasításainak megfelelően követsz egy újabb útvonalat. Egészen addig bolyongsz a sokszor ismeretlen helyen, ameddig el nem érsz az eredeti célodig. 

Most képzeld el azt, hogy kiterveltél egy célt magadnak, amit szeretnél elérni. Ez lehet fogyókúra, lakásvásárlás, tanulás, utazás. Teljesen mindegy. Miről álmodoztál régen? Mire vágysz most? Nos ezt is úgy kell eltervezned, hogy követsz egy utat. Aztán, ha nem várt akadály került az utadba, mit teszel? Feladod a céljaidat? Vagy újratervezel, és más úton próbálod a céljaidat elérni? Melyiket választod? Hányszor tervezel újra? Hányadik próbálkozás után adod fel az álmod? Mindenki előbb vagy utóbb elérheti a célját, ha kellő időt szán rá.

Vedd elő régi álmod! Porold le, és indulj el újra a vágyaid felé! Sikerülni fog!