Kedves olvasó. Kicsit csalóka címet adtam az írásomnak. Azt szeretném megkérdezni, hogy mikor függeszted fel a véleményedet, az eddigi nézőpontodat? Az emberek egy extra erős lánccal tartják fogva az idejétmúlt gondolatokat. Ezeket sok esetben a szomszéd, család, barátok, kollégák, média sugallják. Sokan folyton okoskodnak, és egyszerűen nem tudnak átlendülni egy olyan gondolatra, ami SEGÍTHETNE EGY KÖNNYEBB ÉLETBEN. Sajnos tényleg beleragadnak legtöbben helyzetekbe, gondolatokba. Nem hallgatnak a belső hangjukra. 
Egy könyvben olvastam, hogy a legnagyobb vétek, amit az emberek magukkal tesznek, hogy nincs üres járat az életükben. Ha van egy kis szabadideje valakinek, akkor tévézik, rádiózik, hallgatja az MP3 lejátszót. A facebookozás is sok időt elrabol az életünkből. Persze lehetne jó dolgokat is hallgatni, olvasni, de mindenki a saját gondolatainak megfelelő adásokat hallgat, filmeket néz, vesz észre a környezetében. Szó szerint elnyomják a legtöbben a belső hangot, pedig ha odafigyelnének.......
Ma például egy fiatal párnak szerettem volna ajánlani egy könyvet arról, hogy érdemes befektetésekben gondolkodni, különben öreg korukra is csak a munka marad. Látjuk, hogy minden munka jelentősen átalakult, egyre kevesebb dolgozóra van szükség. Gyorsan rövidre zárták, mondták, hogy nem érdekli őket semmi. (Lehet, hogy azt hitték, hogy valamit el akarok nekik adni?) Valamivel később 5 percet kellett sorban állni egy munkahelyen azért, hogy leregisztráljuk a kilépést. Az előbb említett fiatalok mérgesen káromkodtak, hogy "ki fizeti ezt (sorbanállás) meg?" 
Hát igen, a LEGGYORSABBAN AZT TANULJÁK MEG AZ EMBEREK, HOGY MIKÉNT KELL PÉNZÉRT DOLGOZNI. Az első fizetéssel elhúzzák a mézesmadzagot a fiatalság előtt. Aztán rákapnak a vásárlások, költekezések ízére. Lassan mindenkit okolni fognak, hogy nem elég a fizetés, pedig ha felidéznék a régebbi időket, rájönnének, hogy mennyivel több mindenre költenek. Hűségidőket írnak alá a szolgáltatóknál. Amikor lejár, már nem is figyelik, hogy van-e kedvezőbb tarifa. 
Szerintük a főnök, a munkáltató, a politikusok, az eladó és még sokan mások "jól lehúzzák az embereket". Egy bolond százat csinál. Egymásnak ajánlják a jobbnál jobb lehetőségeket. Állatokat tartanak, és "őket" is ellátják mindennel. Olyat is hallottam, hogy valaminek kedvező volt az ára, úgyhogy mindjárt három darabot is vett belőle valaki, persze olyan dolgot, amire nem lenne szüksége, de hát megérte. 
Senki nem akarja belátni, hogy 
MINDENKI A SAJÁT HITRENDSZERE, ÉS IGÉNYE SZERINT KÖLTI A PÉNZÉT. TERMÉSZETESNEK VESZNEK DOLGOKAT, ami régen még csak álom volt. Sokszor IDEJEKORÁN akarnak megvásárolni olyat, amit annál láttak, aki nem biztos, hogy kemény munkával keresi meg a pénzt. Lehet, hogy sokat tanult, hogy egy jól fizető állása legyen, ezért többet megengedhet magának. De lehet, hogy befektetésből jön a költőpénzt. Általában irigykednek arra, aki jobban él, ahelyett, hogy megtudnák, hogy hogyan csinálja. Hallottam egy történetet, hogy egy aranykártyás ügyfél bement a bankba, miközben a többiek sort álltak. A legtöbben beszóltak a "tolakodónak", ahelyett, hogy megkérdezték volna, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy aranykártyások legyenek? 
Egy MÁS HOZZÁÁLLÁS más világot teremt az embereknek. Mindenkinek lehetősége van a mai világban olyan életet élni, amit elképzel magának. 
Egy álommal kell kezdeni. ÁBRÁNDOZNI KELL, hogy mit szeretnénk. Ezzel szemben a mai emberek már ábrándozni sem mernek. Úgy sem sikerülne, ezzel zárják rövidre egy jobb élet gondolatát is.
Aki pedig ábrándozik, annak azt mondják, hogy ha felébred, rájön, hogy bilibe lóg a keze. 
REZSICSÖKKENTÉST úgy lehetne a leghatékonyabban megoldani, hogy rendszeresen felülvizsgáljuk a számlákat. Műszaki cikkek vásárlásakor figyelni kellene az áram-fogyasztásra, ezzel szemben az ár a meghatározó. Sokszor nem veszik észre, hogyha kölcsönből veszik meg a csecsebecséket, mennyivel drágább, ha a kamatokat hozzászámolják. SZUPERAKCIÓKAT böngésznek folyamatosan, a kamatok miatt viszont extra drágán vásárolnak. Ma hallottam egy kifejezést: kilomizta egy kolléganő a szekrényből a ruháját. Valóban sokunk lakása, szekrénye egy bazár. Majd jó lesz valamire, imádunk vásárolni. 
Szoktad-e felírni a bevételeket, kiadásokat? Többször azt a választ kapom, hogy persze, fejben követem. Holnap is emlékszel rá, és egy hónap múlva is?
Ha egyszer szeretnél egy szebb, gondtalanabb életet élni, saját magadnak kell következetesnek lenned. Mennyivel nyugodtabb lennél, ha csak egy évi fizetésed a számládon lenne? Tudod-e, hogy tavaly mennyit kerestél? Úristen, ugye nem is gondoltad volna. 
Valószínűleg egészen más döntéseket tudnál hozni az élet minden területén, ha bőséges tartalékod lenne. Hát ha még a befektetéseid hoznának neked havonta akár csak néhány tízezer forintot. Te is minden forintodért keményen dolgozol? A befektetéseket kockázatosnak tartják sokan, néhány tízezer forintot sem képesek erre a célra fordítani. Bezzeg a vásárlásoknál nem ennyire megfontoltak. Tudod, hogy mennyi csomagot kértek külföldről a magyarok idén? Több, mint félmilliót. TE is rendeltél valamit? Előre bankszámlával kifizették, a vadidegen csomagküldőknek. Abban nem volt kockázat? (Megérte valamilyen bigyó, vagy izé, amiről sok esetben azt sem tudták, hogy micsoda, vagy néhány forintért vállalták, hogy látatlanban megrendelnek valamit, amire nem biztos, hogy nagy szükségük volt.)
Arra buzdítalak, hogy ne csak a mában, és a holnapban gondolkodj! Próbáld legalább 5 évre előre eltervezni az életedet. Kövesd a bevételeidet, kiadásaidat! Az első időben nagy erőfeszítést kell tenned, de ha megszokod, rutinná teszed ezt a fajta hozzáállást, KÖNNYŰVÉ VÁLHAT AZ EGÉSZ ÉLETED.

Már többször írtam arról, hogy a legtöbb ember számára az evés az egyik olyan örömforrás, ami alapján értékeli magát. Amennyiben valaki többet keres, többet enged meg magának. Gyors éttermek, vendéglők, kifőzdék, pizzázók, pékségek korlátlan mennyiségben adagolják számunkra a napi betevőt. Szeretjük azt is, ha a hűtőnk, kamránk teli van, akkor érezzük biztonságban magunkat. Naponta járunk bevásárolni. Most olvastam valahol, hogy a nagyobb adagokat azért vesszük meg, mert jobban járunk, vagy mert félünk attól, hogy nem lesz elég ennivalónk. Közben szép lassan kúsznak fel testünkre a plusz kilók. 

Hangsúlyozom, hogy senkit nem akarok megsérteni, valamikor magam is azt az életet éltem, hogy a bulik határozták meg az életünket. Például bográcsozás haverokkal. Amikor volt egy boltunk, akkor egy kis perselybe dobhatták az ügyfelek a borravalót. Ezt rendszerint arra használtuk fel a segítőimmel, hogy elmentünk étterembe. Volt, hogy közelebbi célt választottunk. Volt, hogy messzebb  lévő városban kerestünk menő éttermet. Az mindig attól függött, hogy mennyi időt tudtunk szabaddá tenni. Has fakadjon, semmi ne maradjon! Ez volt a jelszó. Persze ez a hozzáállás kilókban is meglátszott. Minden évben egyre nőtt a tekintély. :-)

Aztán egy nagy döntést hoztam, új életet kezdtem a szó teljes értelmében. Otthagytam addigi életemet, és egy bőrönddel indultam útnak. Nem tudtam, hogy mi lesz, csak azt éreztem, hogy nem azt az életet élem, amiről álmodom. Persze a konfliktus, ami a párkapcsolatomat jellemezte, az anyagi látásmódnak is köszönhető volt. Mindent szerettünk volna megvenni, elfogyasztani, kipróbálni, magunkévá tenni. Ezért napi téma volt a pénz. Az, hogy kevés, az, hogy ki mennyit keresett, az, hogy ki mire költött. Egymást próbáltuk felelőssé tenni mindenért. Ahogy az ember fejlődik, ezek már eltörpülő kérdések. 

Már kisgyerekkoromtól volt egy álmom, hogy mindig pénzt találok. Mindig kerestem azt a lehetőséget is, hogy ne kelljen rengeteget dolgozni. Az előző életem arról szólt, hogy napi 12-13 óra munka után még a családról próbáltam gondoskodni. Főzés, mosás, takarítás. Persze a bulikra is mindig szántunk időt. Akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a feltöltődés nagyon fontos mindenki életében. Régebben másról szólt számomra. Ma a feltöltődés nulla forintból is megoldható. Egy hatalmas séta a természetben. Vagy el lehet menni egy nagy bevásárló központba is nézelődni.

Egy könyvben javasoltak egyszer egy szituációs gyakorlatot: fogj magadhoz sok pénzt, és úgy menj el nézelődni, hogy ne vegyél semmit! Ez a régi életemben nem mindig sikerült. Te meg tudod tenni? Óriási kísértésnek vagyunk nap mint nap kitéve. Akár merre jársz, mindenhol csábító illatok, csábító színek, varázslatos kínálat várja, hogy a pénzedet hagyd a szolgáltatóknál, kereskedőknél. Mikor volt utoljára olyan napod, hogy nem költöttél semmit? Ha őszintén körülnézel a lakásodban, szekrényedben, valóban csak olyan dolgokat birtokolsz, amire feltétlen szükséged van? Vagy Te is azért dolgozol feleslegesen sokat, hogy meg tudd venni, ki tudd fizetni azokat a csecsebecséket, amire vágysz? Oda figyelsz-e a kiadásaidra? Rezsidet megpróbálod-e alacsonyan tartani? Vagy a fogyasztói társadalomnak bedőlve Te vagy a kereskedők kedvence? 

Nos többnyire mindenki a mindenkori gondolatainak megfelelően éli az életét. Biztosan voltál már úgy, hogy ami régen vágyad volt, amikor már elérted, nem volt elég. Még többre vágytál. Ez természetes. Az embernek el kell jutnia egy olyan tudatossági szintre, amikor már nem az a legfontosabb, hogy mit birtokol. Sokkal fontosabbá válik a belső átalakulás. Amikor rájössz, hogy az addigi életed már nem elégít ki. Meg szeretnéd ismerni a világot, az embereket, nem pedig a saját életed a legfontosabb. Felismeréseidet sokan értetlenül nézik, azt gondolják rólad, hogy elmentek otthonról. A saját szemedben pedig a többiek lesznek ezentúl furcsák. A helyes egyensúlyt kell megtalálni. El kell fogadni, hogy nem vagyunk egyformák. A másikat hagyni kell a saját életét élni.

Magadat kell annyira tisztelned, hogy nem hagyod, hogy a többiek beszólásai eltántorítsanak attól az élettől, amit szeretnél elérni. Már csak az a feladatod, hogy megfogalmazd magadnak a célod. Ez nem könnyű, és folyamatosan változik. A legfontosabb, hogy légy önmagad. Akkor tudsz igazán békében lenni a világgal. 

Kedves olvasó! Gondolataimat többnyire egy valahol elkapott mondat alapján próbálom megfogalmazni. Minap a 4-es 6-os villamoson utazva hallgattam néhány nőtársam beszélgetését. Ott hallottam a fenti kifejezést. Azt szeretném most leírni Nektek, hogy mi jutott eszembe erről. Gondolataimat ébresztőnek szánom.

Még a szocialista világban biztos volt minden. Volt mindenki számára munkahely, volt elfogadható egészségügyi ellátás, lehetett járni nyaralni a munkahely által. Közösségek voltak, melyek egymást segítették. Kalákában építkeztek sokszor az ismerősök. Nagyot fordult a világ a rendszerváltással. Ma sok esetben nem mernek váltani az emberek egy munkahelyről. Orvosi vizsgálatokra hónapokra előre kell jelentkezni. Nem biztos, hogy a ma még viruló vállalkozás holnap is élő lesz. Átalakulnak munkahelyek, munkakörök, kapkodjuk a fejünket, kaméleonként próbálunk változni. Üzletek nyitnak, megszűnnek. Egy állandó dolog van a világban: ez pedig a változás (no és az Unicum:-)) Megpróbálnak sokan az éppen hiánynak tűnő szakma tükrében elvégezni egy képzést. Egyetemi, főiskolai végzettség kell egy olyan munkához, ami a józan paraszti ész mentén is elvégezhető lenne. Kreditekért kell oktatásokra járni. Ezen dolgokkal altatják el az emberek figyelmét a fontos tennivalóikról. A szociális juttatások is véleményem szerint azt a célt szolgálják, hogy a figyelmünket arra fordítsuk, hogy a különféle kártyákra igényelhető "bónuszok" elvi elköltésével töltsük időnket, ami pedig sosem úgy valósul meg, ahogy elképzeltük. Az ilyen-olyan támogatások igénylése hatalmas irathalmaz beadásával jár. Különféle igazolások beszerzése, csatolása szintén előírás. Többe kerül a leves, mint a hús. És oly sokan mégis tekintélyes energiát fektetnek abba, hogy az életüket egy langyos mederben éljék. Folyamatosan keresik a különféle szociális juttatási lehetőségeket, az ingyenes OKJ-s képzéseket. Mégis úgy költjük el jövedelmünket, mintha minden biztos lenne. Ha holnap megszűnne a munkahelyed, vagy valami oknál fogva nem kapnál fizetést, mennyire lennél nehéz helyzetben? Hány szakmáról van már papírod? Jelenleg is jársz valamilyen képzésre? Elégedett vagy a mostani munkahelyeddel? A Szociális Juttatásokkal? Szerinted jó irányba halad a világ?

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de ha visszatekintek az eddigi életemre, jó érzések járnak át. Látom, hogy honnan jöttem, mire vittem, látom mögötte az erőfeszítéseket, fordulatokat, mélypontokat, döntéseket. Van olyan ismerősöm, akinek hasonlóan változatos élete volt, és mégis mindig a negatív képek ugranak be az életéből. Erről szokott eszembe jutni egy sor a Republic együttes énekéből: arra gondolok, amire akarok....Én a jó érzéseket keltő történeteket szeretem felidézni. 

Visszatekintve látom, hogy sokat változtam, ahogy a világ is változott. Látom, hogy a régi világban mennyivel egyszerűbb volt a dolgunk, de nem is volt annyi lehetőségünk. Ha őszintén körülnézek magam körül, látom, hogy az igényeink nőttek, így természetes, hogy többet kell anyagilag is áldoznunk, hogy ennek megfelelően mindent megvásárolhassunk magunknak. Egy menő autóra vágytunk, amit átírattunk, fizettük a kötelezőt, adót, autópálya matricát, szerelőt, műszaki vizsgákat, tankoltunk, parkoltunk, büntetést fizettünk. A műszaki kütyüket, amiket magunkévá tettünk, nem csak megvettük, hanem a szervizelés, a hozzátartozó bigyók is pénzbe kerültek. Az áram, amit fogyasztanak, az is a kiadásainkat növeli. Az nem sok, mondják ilyenkor néhányan. Sokaknak több telefonja van, az előfizetések komoly tételt jelentenek. Szükségem van rá, ezen intézem az ügyeimet, erre hivatkoznak sokan. Telefonon keresztül nevelnek gyereket, mert a számlák miatt húzni kell az igát. A fürdőszobánk polca tele van mindenféle kencével, samponnal, testápolóval, tubusokkal, pamacsokkal, és még ki tudja mi minden nem porosodik hosszú hónapok óta. Az írásaimban szívesen említem: MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG. Az időmet másra szánom, mint régen, a pénzemet másra költöm, mint régen. Az a jelentéktelennek tűnő tétel sok év alatt komoly értékeket képviselt. Időben és pénzben egyaránt. Tekintsünk vissza bátran a múltunkra, és lássuk a változást! Harmincegynéhány évvel ezelőtt még ünnepekkor volt csak banán, amiért sort álltunk. Forró dróton jelezte a szomszéd, hogy megérkezett az ABC-be, és szaladtunk a boltba. Ma minden sarkon bevásárló-központba botlunk, óriási a kínálat, a csábítás. Nincs olyan nap, hogy ne költenénk. Nem a mennyiség a lényeg, hanem az érzés, hogy mindened megvan, amire jelenleg szükséged van. Amennyiben jelenleg valami nem áll rendelkezésedre, nem biztos, hogy szükséged van rá. Ha pedig úgy érzed, hogy nélkülözhetetlen az, amid még nincs meg, tegyél érte erőfeszítéseket, ahogy eddig is tetted! 

Ne felejtsd el, hogy az idő múlik, egyre nehezebb a munka. Igyekezz átgondolni azt, hogy a jövődre is félre kell tenni! Kell, hogy legyen aranytartalékod! A gyerekeidet is erre kellene nevelned. 

Mindenki abban látja a megoldást, hogy többet szeretne keresni. Te keresd a megoldást, hogy miként tudsz kevesebb pénzből kijönni! Javaslom, hogy a félretett összeget tabuként kezeld! Ekkor egyfajta nyugalom jár majd át. Meg kell tanulnod, hogy ne legyen körülötted örökké zaj, program, ne szóljon állandóan a televízió, hogy legyen időd, és nyugalmad a megoldásra rátalálni. Egy szebb, jobb élet vár rád. Soha ne arról beszélj, amid nincs, arra figyelj, amid van. Légy hálás érte! Meg fogod látni, hogy egy más hozzáállás más világot fog teremteni Neked! 

Legtöbben, amikor egy találkozást szerveznek ismerősökkel, barátokkal, kollégákkal, központi kérdésként kezelik, hogy mit eszünk, hol eszünk, mit főzünk, ki milyen kaját vigyen? A legtöbb fesztivál is az ennivaló köré épül.

Egy-egy főutcán végigsétálva számtalan büfé, étterem, sütöde, kifőzde, gíroszos várja a betérőket. Számtalan túlsúlyos ember közlekedik az utcákon. Néhányan a tömegközlekedésen majdnem két helyet foglalnak el. Férfiaknak is kismama formájú hasuk van. Növelni kellene a tájékoztatást az egészséges táplálkozásról. Sajnos a fogyasztói társadalom nem segíti ezt a feladatot. Mindenkinek magának kell önuralmat gyakorolnia. 

Minden mindennel összefügg. Betegségeink kialakulásában fontos szerepet játszik a helytelen életmód mellett a helytelen, szükségleten felüli táplálkozás. Szeretjük a hasunkat. Olyan táplálékokat fogyasztunk, tálalnak elénk, amire szervezetünknek sok esetben nincs szüksége. Nehezebb salátázót találni, ahol friss zöldségeket, gyümölcsöket fogyaszthatnánk. Mindenkinek saját felelőssége, hogy milyen ételeket, milyen mennyiségben fogyaszt. A gyógyszerreklámok segítő pirulákat ajánlanak a felfúvódás ellen, az emésztés elősegítésére. Nem csak az egészségünk a tét, hanem a könnyed közérzet. Nehéz bekötni a cipőfűzőt, levágni a körmöt a lábakról. Ehhez hasonló kellemetlenséggel számolhatunk, ha nem figyelünk oda étkezésünkre. 

TÖRŐDJÖN TÖBBET EGÉSZSÉGÉVEL! - Sok-sok évvel ezelőtt még egy klassz szlogen volt. Ma az egészség jegyében csak gyógyszer-reklámok jelennek meg a médiában, a villamosok, buszok szintén tele vannak ilyen jellegű reklámokkal. Saját felelősségünk megtalálni a helyes egyensúlyt! A hosszú, egészséges, boldog élet a tét!

Lakni kell valahol. Szinte mindenki átélte már az ingatlan keresés varázslatos élményét. Van, aki albérletet keresett, ami egy megváltozott élethelyzet következménye volt. Munkahely-váltás, tanulmányok, szerelmekkel való összeköltözés, vagy egyszerűen csak kiszakadtunk az eddig megszokott élethelyzetből, megtapasztalni az önállóvá válás, a szabadsághoz jutás élményét. Bizonyítani saját magunknak.

Egy albérletet lecserélni sokkal könnyebb, mint egy tulajdonunkban lévő ingatlant. Papírozás is sokkal egyszerűbb, anyagilag meg csak egy erős havi fizetésünk a tét. Ha nincs saját tulajdonunk, akkor a vásárlás már egy sokkal megfontoltabb kihívás.A kérdés, hogy milyen szempontok alapján választjuk ki az álmaink ingatlanját? A legtöbben, amikor a kereséshez kezdenek, a régió mellett elsőként az ár limitjét állítják be. Érzelmek alapján varázsolhat el sokakat egy szépen felújított, ízlésesen berendezett lakás, vagy ház. Ilyenkor a józan ész szabályai csődöt mondanak. Nem gondolják át a legfontosabbat: a környék, vagy esetleg a társasház rendezett-e, infrastruktúrája, közlekedése megfelelő-e?

Ne ess ebbe a hibába! Javaslom, hogy legalább egy könyvet, vagy egy tanulmányt olvass el a témában!         

Egy népszerű rádiós hallgattam egyszer, aki vásárláskor reggel, délben, este is visszatért a kiválasztott ingatlanhoz, nehogy "mellényúljon". Az egyensúly itt is fontos, nem kell túlzásokba esni.

Én is több költözésen túlestem. Emlékszem, hogy milyen izgalmakkal járt. Imádkoztunk az időjáráshoz is. Megfelelő fuvaros megtalálása, aki megvédi értékeinket. Ma már nem csak az ALAPVETŐ ESZKÖZÖK képezik egy háztartás részét. Nem is vesszük észre, hogy mennyi felesleges dolgot halmozunk fel rövid idő alatt. A vásárlás élménye berögzült életünkbe. Ami után gyerekkorunkban áhítoztunk, fizetésünk "beosztásakor" első helyre kerül. Van, akinek egy cipővásárlás a gyengéje, van, aki a műszaki dolgokat részesíti előnyben. Gondolja át ki-ki maga, hogy mi az, aminek nem tud ellenállni.

Hónapról hónapra élnek anyagilag oly sokan. Azok is, akik sokat keresnek, azok is akik keveset. Mindenki meg van róla győződve, hogy ha többet tudna keresni, megoldódna a problémája. De ahogy megvalósul ez a kérésük, ismét abban a nehézségben találják magukat, hogy kevés a fizetés. Előre elhatározzák, hogy amikor megérkezik a várva várt fizetés, mit fognak vásárolni. Ami az egyiknek kiadás, a másiknak bevétel. Áramlik a pénz egyik helyről a másikra határok nélkül. Sokan rendelnek a neten keresztül mindenféle "kincset", mert olcsóbban be tudják szerezni azt, amire vágynak. Sok országon át utazik egy-egy kacat. Ezáltal lesz munkája sok embernek, akik valami másra költik el a pénzt. Sofőrök, rakodók, vámosok, raktárosok, postások, sok kézen megy át csak a szállítás során a "kincs". Legkevesebb azoknak jut, akik a termelésben részt vettek. Körbe-körbe kering az áru és a pénz a világban. Mára már nem kézzel fogható a pénz, bankszámlákon, emberi kéz érintése nélkül áramlik a "pénz", mégis a ropogós bankót istenítik oly sokan. Közben rengetegen érzik úgy, hogy többet kell dolgozniuk, hogy többet megengedhessenek maguknak. Másodállás, plusz munkák. Csak arra nem marad idő, hogy igazán élvezhessék az életet. Túlélnek és nem élnek emberek, a család közben már nem annyira család. 

Amikor először hallottam arról, hogy emberek úgy utaznak, hogy felajánlják a lakásukat másoknak, cserében ők is kapnak máshol szállást, első hallásra megdöbbentem. Aztán lassan feloszlott a köd. Valószínűleg az ilyen embereknek nincs tele a lakásuk mindenféle kacattal. Az élményekre költik a pénzüket. Ma már a repülés annyira természetes, mint az autózás. Amikor én még fiatal voltam a buszozás, vonatozás is kiváltságnak számított. A világ változik. Változnunk kell, hogy emberhez méltó életet élhessünk!

Igen, valóban mindent meg kell adni a gyerekeinknek, de ez nem a tárgyakra értendő. Sokan azt hiszik, hogy azzal adnak meg mindent, ha a csillagokat is lehozzák a gyermekeiknek, és a széltől is óvják őket. Aztán évek múlva csodálkoznak azon, hogy nem olyanná vált a gyerkőc, amilyenné szerették volna. Kedves szülők, az elején minőségi időre vágynak a gyerekek. Csak miután mi a játékokkal, műszaki kütyükkel, márkás ruhákkal, zsebpénzzel elvarázsoljuk őket, kezdik hiányolni a még több anyagi "törődést". Mikor voltál utoljára gyermekeddel játszótéren? Kirándulni? Folyóparton? Mikor rajzoltál a homokba aranyos dolgokat vele? Mikor társasoztatok? Néhány szülővel beszélgettem, és nem értették a kérdést? Sokat dolgozom, hogy mindent meg tudjak adni nekik. A "nevelés" telefonon keresztül működik. Felnőtt gyerekek elfelejtenek segíteni szüleiknek. Csak az elvárások maradnak. Így szokták meg. Jó ez így? 

Ha még nem késő, gondolkodj el azon, hogy megfelelő időt töltesz-e gyermekeiddel! Ne elsősorban a vásárlások mutassák a szereteted! Példát mutatsz, hogy a későbbiekben, hogy nevelje majd az unokákat. Jövőt mutatsz neki!

Becsukom a szemem, és látom magam előtt, ahogy a madarak szállnak az égen. Minden madárnak más a technikája. Az apró madarak helyből fel tudnak szállni. A nagyobb madaraknak kifutópályára van szüksége. Az albatrosz például egy hatalmas testű madár, fajtától függően szárny fesztávolságuk elérheti a 350 centimétert. Türelmesen várhat az óceán felszínén arra, hogy a tápláléka megjelenjen. A kolibri remekül tud helyben lebegni. Minden madár más és más, ahogy mi emberek sem vagyunk egyformák. Az alkalmazkodás mindannyiukra érvényes. Folyamatosan változnak, ahogy a környezet megkívánja. Egyikük költözik, akár több ezer kilométeres utat is megtesznek. Többnyire a kedvezőbb időjárás miatt kelnek útra, a nap, a csillagok, a föld mágneses tere lehet a tájékozódásuk alapja. Nem sokat gondolkodnak, hanem ösztönösen cselekszenek. 

Mi emberek szeretjük az állandóságot. Szeretjük, ha van egy jó kis otthonunk. Sokan a rossz párkapcsolatokból sem tudnak kilépni. Mindenkinek van elképzelése, arról is nehezen mondanak le. Többnyire a körülöttük lévők próbálják meggyőzni őket, hogy nem helyesen gondolkodnak. A hitükhöz legtöbben ragaszkodnak, nem nagyon tudnak másra gondolni, mint amit maguk kitaláltak, a környezetük beléjük nevelt. Amire gondolnak, azt látják maguk körül beigazolódni. Próbálj változni, légy hajlékony!

Képzelj el egy óriás-kereket, amire felülsz. És a legmagasabb pontjáról nézz képzeletben az életedre. Sokkal jobban fogod látni,  hogy mi az, ami változtatásra szorulna. Olyan dolgokat látunk fontosnak földközelből, amit ha más nézőpontból vizsgálnánk meg, már nem is lenne fontos, mást láthatnánk benne. Ha repültél már repülőn, láthattad, hogy felhők felett ragyog a nap. Mostanában több emberrel beszélgettem, akik 40-50 évesen még nem repültek. Sokan nem is vágynak rá. Van aki vágyik rá, de előbb mindent megtesz a gyerekeiért. A saját vágyaikat félre teszik. Majd ekkor, majd akkor, kifogásokat keresnek, hogy miért nem élik a szabad életet. Az idő múlik. Munka, túlélés, család, csak lent a hétköznapokban élnek. Arra biztatlak, hogy tanulj meg a szelek szárnyán repülni! Tárd ki szárnyaid, tárd ki elméd az új információkra, és valósítsd meg az álmaid!

Ma csípős hideg volt. Sütött a nap, fújt a szél. Vonzott a meleg szoba, az ágy. Mégis megtettük, hogy kimozdultunk a szabadba. Párommal megmásztuk a Gellért hegyet. Csodálatos, ahogy a meredek lépcsőn haladva visszatekintettünk az alattunk lévő tájra. A szél körbefújta a különböző színű leveleket. A fákon általában már megbarnult levelek lengedeztek, de volt egy bokor, amin tűz piros apró leveleket láttunk.

Egy másik kiránduló pár valamiféle gyomot gyűjtött. Gondolom egy kis tengeri malackáé lesz. Néha, amikor megkapom "megőrzésre" lányomék malackáját, igyekszem én is szedni friss zöldet neki. A táp, és a zöldségek mellett fontos, hogy meglepjem, örömet okozzak neki is. A gazdi , amikor visszajön, és hazaviszi, nézelődik, hogy miért változott meg a malacka? Mit szeretne, amikor sóvárogva néz a ketrec szélénél? 

Gyönyörű tűlevelű fenyők magasodtak a hegyen. Kitaláltam, hogy szedjünk néhány tobozt. Hátha a magját elvetve egyszer lesz saját fenyőfánk. Karácsonykor többnyire gyökeres fenyőt veszünk. Sajnos nem sok éli túl az átmeneti időszakot, amíg ki tudjuk végleg ültetni. Ezért gondolkodtam abba, hogy próbáljunk kis fákat nevelni a magok segítségével. Attól idén még nem lesz karácsonyfánk. Tehát a terv: vegyünk idén is gyökeres fát, de váltsuk vissza a kertészetben. Talán jövőre már lesz saját apró fenyőfánk. Ha nem, akkor majd ráérünk gondolkodni, hogy miként legyen. Azért persze utánanézek, hogy lehet-e így fenyőfát nevelni. Szedtünk néhány tobozt a fa alól. Hátha. 

Te milyen fát szoktál díszíteni karácsonykor? Az ünnepeket munkának, vagy jó mókának tekinted? Hallgattam a munkatársaimat. Sajnos stresszként élik meg a karácsonyi készülődést. Pedig, ha tervezel, és lépésről lépésre haladsz, akkor jóleső érzés járhat át, hogy mindennel elkészülsz. Néztem a plázákban a sokadalmat. Egymás hegyén hátán vásárolnak az emberek. Tényleg erről szól a karácsony? Vegyünk meg mindent? Költsük a pénzt. Sok esetben sajnos néhány használat után  "elfekvőbe" kerül a megunt tárgy, ruhanemű, játék. Ehelyett inkább töltsük együtt az időt. Beszélgessünk, játszunk, tevékenykedjünk együtt. 

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!