Szeretném, ha olyan dolgokat látnál meg, amire leginkább szükséged lenne az életedben. Ha tanulsz, figyelsz, tapasztalsz, és haladsz, akkor találod meg a Te utadat! Mégis felnőve belesüppedünk a pénzkeresésről szóló életbe. Elfelejtjük egykori álmainkat.
A minap egy szűrővizsgálat kapcsán együtt várakoztam egy fiatal hölggyel egy mai állami rendelőben. Jó érzés volt látni, hogy a régi megszokott helyből egy olyan modern, minden igényt kielégítő orvosi bázis lett, ami a nyugati világban is megállná a helyét. De nem erről szól az írásom. Csak észre kell venni a jó dolgokat is.
Nehezen kezdek el társalogni. Szerencsére a mellettem ülő hölgy kérdezett valamit, így már folytatódhatott a további beszélgetés. Kérdésekkel térképeztem fel a tudását, hozzáállását a világhoz. Illetve a szülői hátterét. Minderre alig 5 percem volt, mert időközben beszólítottak a vizsgálatra. Jeleztem felé, hogy amennyiben terhesnek érzi kérdéseimet, nyugodtan állítson le. Amit megtudtam az életéről az arról szólt, hogy tanul, de nem egészen azt, amit szeretett volna eredetileg. Most így alakult, azt hiszem így fogalmazott. Folyamatosan tesz érte, hogy az általa eltervezett útra térhessen. Közben a szüleivel kapcsolatban tettem fel kérdéseket. Az édesanyjáról elmondta, hogy varrónőként dolgozik. Édesapját úgy jellemezte, hogy keresi az útját. Jelenleg vállalkozó, de nem igazán találta még meg a számítását. Nem sokára nyugdíjas lesz, és akkor (ha már kapja a nyugdíjat - ezt éreztem a mondata mögött) teljes erőbedobással arra figyelhet, hogy a dédelgetett álmait kiteljesítse, és anyagilag is eredményeket tudjon felmutatni.
Ilyenkor el szoktam mondani azt, amit már megtanultam hosszú utam során. Felnőttként általában nem szeretjük a tanácsokat. Mindannyian magunk szeretünk rájönni arra, amivel foglalkozunk. (Agyalunk) Pedig abban az esetben, ha egy szakértőtől tanulunk, jelentősen meggyorsíthatjuk azt, hogy a vágyott útra lépjünk, az elképzelt célt elérjük. Anyagilag is előbb profitálhatunk a tevékenységünkből.
A fiatalok még általában a szülői háttér segítségével elvégeznek egy-egy tanfolyamot, képzést, ami közelebb viszi őket a vágyott világ felé. Az idősebbek elsősorban a gyerekeik életét segítik. Saját vágyaikkal kapcsolatban mindent maguk akarnak megtapasztalni. Puzzle-ként akarják összetenni a tudást. A saját oktatásukra, fejlődésükre sajnálják a pénzt. Inkább a gyerekeik tanulmányait finanszírozzák. Megindokolják, hogy nincs lehetőség arra, hogy a saját dolgaikkal foglalkozzanak. A gyerekeknél ballagás, továbbtanulás, iskolai kirándulás, érettségi, egyetem, és még ki tudja mi nem szerepel a palettán. Csak arra van figyelem, hogy mennyi pénz kell ahhoz, hogy az útjukat egyengessük. Próbáljuk tanácsokkal ellátni őket, mire figyeljenek.
Mi felnőttek szívesen beszélünk arról, hogy gyerekeink hova jutottak el a segítségünkkel. Sokszor két diplomát is adunk a kezükbe, amit aztán nem feltétlen tudnak használni. Büszkeség tölt el bennünket, hogy tanult emberekké válhattak általunk. Te hogy érzed kedves olvasó? Saját vágyaidért mindent megteszel? Az lettél életedben, akivé válni szerettél volna? Még mindig nem késő! Valósítsd meg álmaid!
