Kedves olvasó! Egyre többször találkozom olyan emberekkel, akiket nem lehet kihozni a múltbéli elmélkedésből. Egyre csak nosztalgiáznak, és nem igazán látják meg a mai világ szépségeit, csodáit, lehetőségeit. Telnek a napok, hetek, hónapok, és jól elvannak a maguk által elfogadott pocsolyában. Általában az ilyen embereknek folyamatosan szüksége van segítségre, támogatásra. Mindig bíznak valaki jóindulatában. Magyarázzák, hogy ez a karmájuk, ők már csak ilyenek, így érzik jól magukat. Nem tudnak többet tenni a világért. Sokszor a televíziózás a kedvenc időtöltésük. Válogatás nélkül nézik a műsorokat, naponta hosszú órákra tompítják az érzékszerveiket, hétvégén is többnyire ez a tevékenység kielégíti őket.
Vannak rövidebb időszakok, amikor már örülök, mert azt gondolom, hogy megkezdődött felemelkedésük egy jobb életre, de aztán újra hallom a beszélgetésükben a múlt sarában való dagonyázásuk rágóként való csámcsogását. Számomra döbbenet, hogy milyen sok diplomás ember tudott lecsúszni az értelmetlen életbe. Csak a túlélés a cél. Az egészséges élet keresése a különféle étrend-kiegészítők szedésére korlátozódik.
ÉLJÜNK MEG MINDEN PILLANATOT! KERESSÜK A SZÉPET, JÓT!
Ha van valami kedvenc elfoglaltságod, keresd a lehetőséget, hogy miként foglalkozhatsz többet vele, fejleszd magad azon a területen, amit élvezettel végzel! Ellentmondásos, de most az kérem, hogy menj vissza a múltadba, és gondold végig, hogy régen miről álmodoztál!
Ha kell, legyél újra gyerek! Mit csináltál szívesen? Kivel, miről beszélgettél? Énekeltél? Táncoltál? Rajzoltál? Kertészkedtél? Vagy csak kirándultál? Voltak önfeledt pillanataid?
Találd meg minden időben a célodat, élj emberhez méltó életet!
