Az elfogadás a Wikipédia szótár szerint azt jelenti, hogy beleegyezünk abba, hogy elvegyük, vagy megkapjuk valamit, amit felajánlottak Nekünk. Ma az egész világ arról szól, hogy felajánlanak valamit. Igyekszenek a divatot meghatározni, az étrendünket befolyásolni, a reklámok sugallják, hogy milyen mosószert, lakást, vagy autót szeress. Hogy hová menj nyaralni. Próbálnak arra rávezetni, hogy milyen zenét szeretsz. Arra is utalnak, hogy amennyiben nem tudatod a Facebookon, hogy éppen mit  kivel teszel, hol jársz, úgy nem is létezel. A betegségekre ajánlanak különféle gyógyszereket.

A megalkuvó szó szinonimái a következők: megalázkodó, meghunyászkodó, szolgalelkű, behódoló, jellemtelen, alázatos, elfogadó, belenyugvó.

Úgy tűnik, hogy az elfogadás és a megalkuvás a mai világunkban összetartozik. Nem igazán meri senki felvállalni saját magát, értékeit, érzéseit. A legtöbben alázatosan elfogadják, amit a környezetük, szüleik, tanárok, hivatalok, munkahelyek felajánlanak. 

A kompromisszum egyfajta egyensúly. Megállapodás, egyezség, alku arról, hogy kicsit engedek, engedj Te is. 

A betegségekkel kapcsolatban olvastam az alábbi gondolatot: Ha beteg vagy, nem vagy "normális", azaz nem vagy önmagad, hanem valaki elvárásának megfelelően éled az életed. A világot az érdekek mozgatják. Az önérdeked szerinti viselkedést próbálják megtörni. Aki a saját érdekei szerint élne, arra gyorsan rámondják, hogy önző. Tudod kedves olvasó, hogy ki mondja ezt? Akinek az elképzeléseit, kéréseit, utasításait, elvárásait nem akarod teljesíteni. 

Semmit ne higgy el, hanem gondolkodj! Ha valamivel nem értesz egyet, lehetőséged van arra, hogy utánajárj, megtapasztald saját számízed szerint az adott témával kapcsolatban a tudást. 

Válj tudatossá! Ez azt jelenti, hogy a saját elképzeléseid szerint látod a világot. Amúgy is, bebizonyították, hogy amilyen az elképzelésed, aszerint fogod meglátni azt, ami "van" A Te szemüvegeden keresztül csak Te látod a világot, Te érzed az érzelmeidet. Megérteni tudják esetleg a többiek, azt amit Te gondolsz, de mint ahogy mindenkinek más és más az ujjlenyomata, mindenkinek más az érzése, a meglátott, megtapasztalt "képe" is. Az ősi tudás az, ami mindvégig működött, és a nagy zaj, amiben élünk, ezt igyekszik elnyomni. Tevékeny munkát végzünk, legtöbb ember magányában is a televíziót nézi, állandóan tesz valamit, kezében a telefonja, tabletje, vesz egy kutyát, macskát, nehezen tudnak magukba mélyedni. Állandóan vibrálásban élünk. Most a kutyát kell levinnem sétálni. Mi legyen a vacsora, mosnom kell, jaj egy találkozóra kell mennem, vizsgaidőszakban koncentrálni kell a tételekre. A figyelem szétszóródása idegességgel jár, a nyugalom csak néha néha jelenik meg az életünkben.

Lassítsd le az életedet, próbálj összpontosítani a mai dolgaidra, kapcsold ki a televíziót, halkítsd le a telefonod. Beszélgetések alkalmával nézz a beszélgető-társad szemébe. Figyelj a másikra, és ne a saját gondolataidra.     Az állandó hazugságokból törj ki! Látszat életedet váltsd valódi értékekre. Ne a mások elvárásainak megfelelően élj, ne akard követni a divatot, az elvárásokat!  

Légy erős, ismerd meg Önmagad!

Ünnepek alkalmával és szeretteink születésnapján gyertyát gyújtunk, és megemlékezünk Róluk. Végig gondoljuk, hogy mi mindent köszönhetünk Nekik. Valamint azt, hogy honnan származnak, milyen életutat jártak be. Ezek a történések mind hozzájárultak a saját sorsunk alakulásához is.

Manapság már kevés család mondhatja el, hogy a gyökerek közelében élhetnek a legtöbben. A nagy világban szétszóródva élnek a családtagok. Ennek lehet az a jó oldala, hogy így az itthon maradottak, általában szülők, nagyszülők nagyobb eséllyel kirándulnak külföldre, meglátogatva legtöbbször gyermekeiket. 

Mindenki összefogására szükség volt ahhoz, hogy valaki kiutazzon. Kapcsolatokat keresünk, akik segíthetnek abban, hogy abban az országban, ahova készül a családtagunk,  mire kell figyelni, hol érdemes szállást nézni. Egyéb tudnivalókkal látják el az utazókat. Anyagilag kisegítik egymást. Először azoknak segítenek, akik kiutaznak. Utána hálából segítenek a kint maradottak az ittenieken. Hazalátogatások alkalmából a család kisebb fajta lakodalmat rendez, hogy találkozzanak azzal, aki kilépett a komfortzónájából, és a hazáját, szeretteit.

Minden mindennel összefügg. Képzeld el, hogy hány ősöd kellett ahhoz, hogy Te olyan emberré válj, amilyen jelenleg vagy, és a leszármazottjaid életét hányan formáltátok. 

Ez mind jusson eszedbe akkor, amikor szeretteidért gyertyát gyújtasz! Köszönöm, hogy egykor voltatok. 

BOLDOGSÁG!

Mi jut eszedbe erről a szóról? Legtöbb ember azt vallja (inkább a társadalom sugallja számára), hogy a boldogsághoz nem kell a pénz. A ma embere sok esetben a pénzt helyezi az első helyre a mindennapokban.

Kedves Olvasó! Hosszú távon a boldogság fenntartásához az alábbiakra van szükség:

Szeretet, elismerés, egészség, szabadság és természetesen pénz. 

Nos. Bármit teszünk, veszünk, akárhova megyünk, megnyugtató érzést ad számunkra, hogy tudjuk, hogy van pénzünk. Ma a pénz nem csak azt jelenti, hogy van sok papír, vagy fémdarab a pénztárcánkban. Legtöbben mégis erre gondolnak, amikor pénzről van szó.

Kérdezem, hogy van-e munkahelyed? Ha van, akkor hova kapod a fizetésed? Jól gondolom, hogy bankszámlára? Sokan abban, a pillanatban, amikor megérkezik a fizetésük, megkapják az beérkezést jelző sms, megnyugvást éreznek. Máris kezdődik az osztás, szorzás. Mire fogom költeni a pénzem. Többek azonnal leveszik a kártyáról a beérkezett összeget, mert így érzik biztonságban a pénzüket. Ha elfogy a PÉNZ, akkor eszükbe jut a hitelkeret, amelyet felhasználva egyre  mélyebb gödörbe ássák magukat a kamatoknak köszönhetően. Ilyenkor a józanság megszűnik, többnyire elfelejtenek számolni, hogy mennyit fizetnek ezért. Még mindig afeletti gondolatuk győz, hogy mennyivel olcsóbban választották meg azt, amit megvásároltak. 

Sok ember egész életét úgy éli le manapság, hogy folyamatosan matekozik, hogy mit vegyen, mennyiért vegyen, hogy fizesse ki a számláit, a nem túl népszerű csekkeket. Csekkeket, amelyet legtöbb esetben a saját nézőpontunk alapján alakítunk. A telefonszámlánk a választott szolgáltatónktól jön, a választott tarifacsomagunk függvényében, illetve a választott készülék árát figyelembe véve. A víz számlánk arról szól, hogy mennyi vizet használtunk el. A villany számlánk attól függ, hogy milyen fogyasztású készülékeket használunk az ingatlanunkban, a gáz-számlánk tükrözi, hogy inkább felöltözünk, és visszavesszük a fűtést, vagy lenge ruhában szaladgálunk otthon. Hozzátesz az is, hogy az ingatlanunkat leszigeteltük-e.

Ezek már nem csekkek, de egyéb költségeinket is mi választjuk. Ruházkodási költségeink attól függnek, hogy a márkás "rongyok"-ra vadászunk-e. Vagy jó minőségű, de viszonylag kevés ruhaneműt veszünk. Az egyéb költségeink, vásárlásaink arról szólnak, hogy van-e önuralmunk, vagy az azonnali csábítás szerint költünk. Kajára, kütyükre, bigyókra, és egyéb dolgokra, amik sok esetben háztartásunkat ellepik. Bűvös szó az AKCIÓÓÓÓÓ! Jobb esetben képesek vagyunk megválni, elajándékozni, kidobni megunt, vagy nem is használt dolgainktól, amit valamikor megvásároltunk. Ki ki elgondolásai alapján vásárol, ajándékoz. Folyamatosan döntéseket hozunk életünkben, amit nagyon sokan úgy hozunk meg, hogy másoktól látjuk, hogy mit tesznek. Nem tartják fontosnak azt, hogy a jövőre gondoljanak, mert a reklámok azt sugallják, hogy éljünk a mának. 

Rossz döntések, helytelen cselekedetek, melyek a másoktól való "tanulás" miatt az emberi életet gödörbe lökheti. Onnan azonban nehéz kimászni. Sokan megbánják a tetteiket. Mégsem tanulnak belőle. Utólag szeretnék másként megtenni azt, amit már rosszul csináltak. Az idő kereke előre forog. 

Tanulhatnánk a megélt tapasztalatokból, ehelyett mindig jobban hiszünk másnak, mint a saját megérzéseinknek. Hagyjuk, hogy akár a média irányítson. Hasonlítjuk magunk másokhoz. Nem a saját dolgainkkal foglalkozunk, hanem megbeszéljük a politikai eseményeket, a valóság show-kat, amelyeket követünk a tévén, interneten. Rosszul érezzük magunkat, hogy nem tudunk hozzászólni ahhoz, hogy az aktuális adásban ki, mikor, kivel, mit csinált. Ezért inkább megnézzük azt a műsort, ami nem is annyira érdekel bennünket. 

Csak azt látjuk meg, arról győződünk meg, amiben hiszünk. Ébresztő Magyarország! Szabad leszel, vagy rabszolga? Ez a kérdés. Válassz! Higgy a szép, boldog életben! A gondok tanításként érkeznek hozzá, hát tanulj belőle. 

KEZDJ EL TUDATOSAN ÉLNI, KÉPEZD MAGAD!

Családommal a hétvégén Prágában jártunk. Feltöltődtünk, más szemszögből láttunk a világra, a dolgokra. 

Hosszú órákat töltöttünk a vonattal történő utazással. Ilyen utakra viszek magammal olvasni valót. Az elhaladó táj szépsége, változatossága lenyűgözött, emiatt nem sokat olvastam. Nem tudok betelni a látvánnyal, minden időben más arcát mutatja a természet. Erdők, dombok, hegyek, völgyek, patakok. Még nincs vége a nyárnak, ezért él, lüktet a természet. A végtelen tájon sok magasles volt megfigyelhető. A békés egymás mellett élés jegyében a vadászok figyelemmel kísérik a szabadon élő állatokat. Sok helyen láttam vadetetőket. Ezzel a módszerrel megelőzhetőek a nagyobb vadkárok. 

Érdekes volt látni, hogy amint elhagytuk az országhatárt, milyen éles volt a kontraszt. Nem láttam illegális szemétlerakókat. Rendezettnek tűnik a táj. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy rend van a fejekben. 

Prága belvárosát is újra felfedeztük. Véleményem szerint hatalmas a különbség az ottani üzletek működését tekintve. A Szuvenír boltok nem csak kínálják a portékájukat, hanem valamiféle látványossággal csalják be a vásárlókat. Például egy játékboltban nem a sok kirakatban lévő kacat volt a vonzerő, hanem például a bejáratában óriási méretű robotemberek varázsolták el az arra járókat. A betérők a belső teremben kőrhintával találják magukat szemben. Boldogok a  gyerekek, az élményeket tudják átélni. Szintén bent a boltban egy nagy csúszda is a gyerkőcök gondtalan időtöltését biztosította. 

A járdák, terek a belvárosban macskakővel vannak burkolva. Nem célszerű kényelmetlen, magas sarkú cipőben közlekedni. Az utcán a tisztaság látványa fogad bennünket. A háttérmunkások folyamatosan, észrevétlenül teszik a dolgukat. 

A tömegközlekedés jól szervezett. A metrómegállókban jó illatú, tiszta illemhelyeket találunk az itthoni árakhoz képest körülbelül harmadáron. A járművek szintén rendezettek. A városban sok a zöldterület. Gyerekbarát vendéglátó egységek vannak, melyek mellett a gyerekekre gondolva mindig található egy játszótér is. A tiszta tavakban vízicsibék, kacsák úsznak gondtalanul, békésen megférnek egymás mellett az emberekkel. Az erdőkben természetes anyagokból találhatunk különféle játékokat, és padokat, hogy a megfáradt vándor meg tudjon pihenni. Van bőségesen lehetőség, nem kell azt lesni, hogy mikor ki áll fel. Nem láttam tönkretett padokat, játékokat. Grafitival sem csúfították el az egész környezetet. Természetesen voltak, de nem olyan mennyiségben, mint idehaza. Kutyákat is sétáltattak,  mégsem láttam kutyapiszkot. Jóleső, gondtalan érzés bárhol sétálni.

Hazafelé a vonat kigyulladt. Gyorsan, szervezetten evakuáltak bennünket. Nem árnyékolta be utazásunkat ez a kellemetlenség, pedig a hazaút így jó néhány órával volt hosszabb. Tájékoztattak bennünket, hogy mi történt, mi várható, ezért nem volt az itthon folyamatosan tapasztalható zúgolódás. Türelemmel vártuk, hogy megoldják a gondot. Biztos, hogy az is közrejátszott az utasok viselkedésében, hogy gondtalanul, megelégedve tölthettük el az időnket, de végeredményben az egyenrangú bánásmód kellett ahhoz, hogy megértéssel fogadjuk a dolgokat. 

Azt a tanulságot vontam le, hogy elsősorban nem az anyagi, hanem a szemléletbeli különbségek miatt gondtalanabb akár Prágában az élet.

Változtassunk hozzáállásunkon, azáltal idehaza is sokkal boldogabbak lehetünk! 

Kedves olvasó! Egyre többször találkozom olyan emberekkel, akiket nem lehet kihozni a múltbéli elmélkedésből. Egyre csak nosztalgiáznak, és nem igazán látják meg a mai világ szépségeit, csodáit, lehetőségeit. Telnek a napok, hetek, hónapok, és jól elvannak a maguk által elfogadott pocsolyában. Általában az ilyen embereknek folyamatosan szüksége van segítségre, támogatásra. Mindig bíznak valaki jóindulatában. Magyarázzák, hogy ez a karmájuk, ők már csak ilyenek, így érzik jól magukat. Nem tudnak többet tenni a világért. Sokszor a televíziózás a kedvenc időtöltésük. Válogatás nélkül nézik a műsorokat, naponta hosszú órákra tompítják az érzékszerveiket, hétvégén is többnyire ez a tevékenység kielégíti őket.

Vannak rövidebb időszakok, amikor már örülök, mert azt gondolom, hogy megkezdődött felemelkedésük egy jobb életre, de aztán újra hallom a beszélgetésükben a múlt sarában való dagonyázásuk rágóként való csámcsogását. Számomra döbbenet, hogy milyen sok diplomás ember tudott lecsúszni az értelmetlen életbe. Csak a túlélés a cél. Az egészséges élet keresése a különféle étrend-kiegészítők szedésére korlátozódik. 

ÉLJÜNK MEG MINDEN PILLANATOT! KERESSÜK A SZÉPET, JÓT! 

Ha van valami kedvenc elfoglaltságod, keresd a lehetőséget, hogy miként foglalkozhatsz többet vele, fejleszd magad azon a területen, amit élvezettel végzel! Ellentmondásos, de most az kérem, hogy menj vissza a múltadba, és gondold végig, hogy régen miről álmodoztál! 

Ha kell, legyél újra gyerek! Mit csináltál szívesen? Kivel, miről beszélgettél? Énekeltél? Táncoltál? Rajzoltál? Kertészkedtél? Vagy csak kirándultál? Voltak önfeledt pillanataid?

Találd meg minden időben a célodat, élj emberhez méltó életet!