Már többször írtam arról, hogy a legtöbb ember számára az evés az egyik olyan örömforrás, ami alapján értékeli magát. Amennyiben valaki többet keres, többet enged meg magának. Gyors éttermek, vendéglők, kifőzdék, pizzázók, pékségek korlátlan mennyiségben adagolják számunkra a napi betevőt. Szeretjük azt is, ha a hűtőnk, kamránk teli van, akkor érezzük biztonságban magunkat. Naponta járunk bevásárolni. Most olvastam valahol, hogy a nagyobb adagokat azért vesszük meg, mert jobban járunk, vagy mert félünk attól, hogy nem lesz elég ennivalónk. Közben szép lassan kúsznak fel testünkre a plusz kilók. 
Hangsúlyozom, hogy senkit nem akarok megsérteni, valamikor magam is azt az életet éltem, hogy a bulik határozták meg az életünket. Például bográcsozás haverokkal. Amikor volt egy boltunk, akkor egy kis perselybe dobhatták az ügyfelek a borravalót. Ezt rendszerint arra használtuk fel a segítőimmel, hogy elmentünk étterembe. Volt, hogy közelebbi célt választottunk. Volt, hogy messzebb lévő városban kerestünk menő éttermet. Az mindig attól függött, hogy mennyi időt tudtunk szabaddá tenni. Has fakadjon, semmi ne maradjon! Ez volt a jelszó. Persze ez a hozzáállás kilókban is meglátszott. Minden évben egyre nőtt a tekintély. :-)
Aztán egy nagy döntést hoztam, új életet kezdtem a szó teljes értelmében. Otthagytam addigi életemet, és egy bőrönddel indultam útnak. Nem tudtam, hogy mi lesz, csak azt éreztem, hogy nem azt az életet élem, amiről álmodom. Persze a konfliktus, ami a párkapcsolatomat jellemezte, az anyagi látásmódnak is köszönhető volt. Mindent szerettünk volna megvenni, elfogyasztani, kipróbálni, magunkévá tenni. Ezért napi téma volt a pénz. Az, hogy kevés, az, hogy ki mennyit keresett, az, hogy ki mire költött. Egymást próbáltuk felelőssé tenni mindenért. Ahogy az ember fejlődik, ezek már eltörpülő kérdések.
Már kisgyerekkoromtól volt egy álmom, hogy mindig pénzt találok. Mindig kerestem azt a lehetőséget is, hogy ne kelljen rengeteget dolgozni. Az előző életem arról szólt, hogy napi 12-13 óra munka után még a családról próbáltam gondoskodni. Főzés, mosás, takarítás. Persze a bulikra is mindig szántunk időt. Akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a feltöltődés nagyon fontos mindenki életében. Régebben másról szólt számomra. Ma a feltöltődés nulla forintból is megoldható. Egy hatalmas séta a természetben. Vagy el lehet menni egy nagy bevásárló központba is nézelődni.
Egy könyvben javasoltak egyszer egy szituációs gyakorlatot: fogj magadhoz sok pénzt, és úgy menj el nézelődni, hogy ne vegyél semmit! Ez a régi életemben nem mindig sikerült. Te meg tudod tenni? Óriási kísértésnek vagyunk nap mint nap kitéve. Akár merre jársz, mindenhol csábító illatok, csábító színek, varázslatos kínálat várja, hogy a pénzedet hagyd a szolgáltatóknál, kereskedőknél. Mikor volt utoljára olyan napod, hogy nem költöttél semmit? Ha őszintén körülnézel a lakásodban, szekrényedben, valóban csak olyan dolgokat birtokolsz, amire feltétlen szükséged van? Vagy Te is azért dolgozol feleslegesen sokat, hogy meg tudd venni, ki tudd fizetni azokat a csecsebecséket, amire vágysz? Oda figyelsz-e a kiadásaidra? Rezsidet megpróbálod-e alacsonyan tartani? Vagy a fogyasztói társadalomnak bedőlve Te vagy a kereskedők kedvence?
Nos többnyire mindenki a mindenkori gondolatainak megfelelően éli az életét. Biztosan voltál már úgy, hogy ami régen vágyad volt, amikor már elérted, nem volt elég. Még többre vágytál. Ez természetes. Az embernek el kell jutnia egy olyan tudatossági szintre, amikor már nem az a legfontosabb, hogy mit birtokol. Sokkal fontosabbá válik a belső átalakulás. Amikor rájössz, hogy az addigi életed már nem elégít ki. Meg szeretnéd ismerni a világot, az embereket, nem pedig a saját életed a legfontosabb. Felismeréseidet sokan értetlenül nézik, azt gondolják rólad, hogy elmentek otthonról. A saját szemedben pedig a többiek lesznek ezentúl furcsák. A helyes egyensúlyt kell megtalálni. El kell fogadni, hogy nem vagyunk egyformák. A másikat hagyni kell a saját életét élni.
Magadat kell annyira tisztelned, hogy nem hagyod, hogy a többiek beszólásai eltántorítsanak attól az élettől, amit szeretnél elérni. Már csak az a feladatod, hogy megfogalmazd magadnak a célod. Ez nem könnyű, és folyamatosan változik. A legfontosabb, hogy légy önmagad. Akkor tudsz igazán békében lenni a világgal.
