Hónapról hónapra élnek anyagilag oly sokan. Azok is, akik sokat keresnek, azok is akik keveset. Mindenki meg van róla győződve, hogy ha többet tudna keresni, megoldódna a problémája. De ahogy megvalósul ez a kérésük, ismét abban a nehézségben találják magukat, hogy kevés a fizetés. Előre elhatározzák, hogy amikor megérkezik a várva várt fizetés, mit fognak vásárolni. Ami az egyiknek kiadás, a másiknak bevétel. Áramlik a pénz egyik helyről a másikra határok nélkül. Sokan rendelnek a neten keresztül mindenféle "kincset", mert olcsóbban be tudják szerezni azt, amire vágynak. Sok országon át utazik egy-egy kacat. Ezáltal lesz munkája sok embernek, akik valami másra költik el a pénzt. Sofőrök, rakodók, vámosok, raktárosok, postások, sok kézen megy át csak a szállítás során a "kincs". Legkevesebb azoknak jut, akik a termelésben részt vettek. Körbe-körbe kering az áru és a pénz a világban. Mára már nem kézzel fogható a pénz, bankszámlákon, emberi kéz érintése nélkül áramlik a "pénz", mégis a ropogós bankót istenítik oly sokan. Közben rengetegen érzik úgy, hogy többet kell dolgozniuk, hogy többet megengedhessenek maguknak. Másodállás, plusz munkák. Csak arra nem marad idő, hogy igazán élvezhessék az életet. Túlélnek és nem élnek emberek, a család közben már nem annyira család. 

Amikor először hallottam arról, hogy emberek úgy utaznak, hogy felajánlják a lakásukat másoknak, cserében ők is kapnak máshol szállást, első hallásra megdöbbentem. Aztán lassan feloszlott a köd. Valószínűleg az ilyen embereknek nincs tele a lakásuk mindenféle kacattal. Az élményekre költik a pénzüket. Ma már a repülés annyira természetes, mint az autózás. Amikor én még fiatal voltam a buszozás, vonatozás is kiváltságnak számított. A világ változik. Változnunk kell, hogy emberhez méltó életet élhessünk!

Igen, valóban mindent meg kell adni a gyerekeinknek, de ez nem a tárgyakra értendő. Sokan azt hiszik, hogy azzal adnak meg mindent, ha a csillagokat is lehozzák a gyermekeiknek, és a széltől is óvják őket. Aztán évek múlva csodálkoznak azon, hogy nem olyanná vált a gyerkőc, amilyenné szerették volna. Kedves szülők, az elején minőségi időre vágynak a gyerekek. Csak miután mi a játékokkal, műszaki kütyükkel, márkás ruhákkal, zsebpénzzel elvarázsoljuk őket, kezdik hiányolni a még több anyagi "törődést". Mikor voltál utoljára gyermekeddel játszótéren? Kirándulni? Folyóparton? Mikor rajzoltál a homokba aranyos dolgokat vele? Mikor társasoztatok? Néhány szülővel beszélgettem, és nem értették a kérdést? Sokat dolgozom, hogy mindent meg tudjak adni nekik. A "nevelés" telefonon keresztül működik. Felnőtt gyerekek elfelejtenek segíteni szüleiknek. Csak az elvárások maradnak. Így szokták meg. Jó ez így? 

Ha még nem késő, gondolkodj el azon, hogy megfelelő időt töltesz-e gyermekeiddel! Ne elsősorban a vásárlások mutassák a szereteted! Példát mutatsz, hogy a későbbiekben, hogy nevelje majd az unokákat. Jövőt mutatsz neki!