Nap mint nap panaszkodó emberekkel futunk össze. Munkahelyen, utcán, tömegközlekedésen, boltokban. Bárhol járok, valahol mindenki szidja a politikát, az árakat, a szomszédot, a rokonokat, a munkatársakat, a főnököket, a szolgáltatókat, hosszasan sorolhatnám. Mindenképpen mindig valaki más az oka a panaszkodó szemszögéből nézve, hogy az élete nem jó irányba tart. Onnan tud megváltozni a helyzet, ha felelősséget tud vállalni valaki a saját döntéseiért. 

Nem könnyű lépni, de ha nem lépünk, maradunk ugyanabban a trutyiban, ahova hosszú évek alatt kerültünk bele. Ha nem tetszik, változtass! Ha nem akarsz változtatni, fogadd el! - Ez egy kedvenc mondásom. A panaszkodás sehova nem vezet. Sokan önsajnálatra fecsérlik az idejüket. Az irányítást nem veszik át a saját sorsukért. Félnek a változástól, minden változást kockázatosnak tartanak! Halogatnak minden lépést. Olyan dolgokkal foglalkoznak, amit nem tudnak befolyásolni. A múlton rágódnak, ugyanazokat a hibákat elkövetik újra és újra. Mások sikerére irigykedve néznek. Az első kudarc után feladják a tervüket. Azonnali eredményeket szeretnének. 

Észre lehet venni, hogy az eredményekért a másik mennyit dolgozott, nélkülözött, mennyi idejét töltötte a sikerhez.

A sikernek nem titka van, hanem ára. - szokták mondani. Ha céljaid vannak, fizesd meg az árat! Kitartóan menj az úton, korrigálj megfelelően, ha nem jó az irány. SOHA NE ADD FEL!