Fontos, hogy elmondjam, hogy mit gondolok, illetve nem is az a lényeg, hogy mit gondolok, hanem az a legfontosabb, hogy ezekre az ismeretekre hosszú időn keresztül tettem szert. Nagyon sok helyről tanultam, sok rendezvényen, tanfolyamon vettem részt, sok videót néztem interneten, sok könyvet olvastam ilyen témában, és mivel meggyőződésemmé vált, amiről itt írok, természetesen nap, mint nap tapasztalom a környezetemben.

Sok családanya azt gondolja, hogy nem értékes a munkája. Néhányukkal azt éreztetik a családtagjai, hogy CSAK arról szólnak a napjai, hogy mosnak, vasalnak, ruhát javítanak, varrnak, takarítanak, főznek, pakolnak, bevásárolnak, számlákat fizetnek, szerelőt, szakembert intéznek, ha valami baj van, és nem utolsó sorban gyereket NEVELNEK. Teszik ezt úgy, hogy a nap 24 órájában ügyeletben vannak. A családi ügyek prioritást élveznek, a saját vágyaikat a hátsó sorba helyezik el. Várakozó, parkoló pályára kerülnek azok a tevékenységek, amik arról szólnának, hogy fel tudjon töltődni a család mozgatórugója, az ANYA. 

Még régebben egy poénvadászat megfejtője volt az alábbi szlogen: Amilyen az anya, olyan a család, amilyen a család, olyan a társadalom.

A nőknek sokkal nagyobb szerepet kellene tulajdonítani, mint amennyit mostanában el tudnak érni maguknak. 

Kedves hölgyeim, ha találkoztatok azzal a problémával, hogy nem értékelik azt, amit a családért tesztek, akkor itt az idő, hogy szabadnapot vegyetek ki, és átadjátok a stafétát a többieknek. Győződjenek meg róla, hogy nélkületek is jól működik a világ. Mindent el tudnak intézni, anélkül, hogy telefonon segítséget sem kérnek Tőletek? Szerintem a legtöbb családban hamar kiderülne, hogy jóval többet köszönhetnek az Anyának, mint amennyire értékelik. 

Világszerte sok helyen megoldásra vár, hogy a nők több elismerést kapjanak. Most tudod végiggondolni, hogy mit köszönhetsz Édesanyádnak, Nagyszüleidnek, Dédszüleidnek. Biztos, hogy ilyenkor nem csak a női családtagokra gondolsz, de ha visszanézel, valóban a nők nélkül nem ez az életed lenne, amilyen helyzetben most vagy. 

Tegyél meg továbbra is mindent a családodért, de ne felejts el feltöltődni! Vesd le a páncélod, és lazulj, légy újra gyermek egyedül is!

Miért nem álmodoznak az emberek, ahogy idősödnek? Számomra megdöbbentő, hogy mennyi ember fogadja el azt, amit megtanítanak Nekik. Azért, mert nyomtatott formában megjelenik valami, azt ténynek veszik. Iskolában még elgondolkodnak rajta, esetleg beszélgetnek egy egy történetről. Ahogy korosodnak az emberek, egyre inkább megtartják maguknak a véleményüket. Ne szólj szám, nem fáj fejem. - ez a hozzáállás lesz elfogadott. 

Múltkor például hallottam egy középkorú srácot, aki most jár munka mellett főiskolára de lehet, hogy egyetemre. Elmondta, hogy az oktató hülyeségeket mond, nem így működik az életben. Mégis azt mondta, hogy nem száll vitába, nem áll ki a helyes gondolatok mellett, mert akkor nem lesz meg a vizsgája. 

Képesek vagyunk egy egész életet leélni úgy, hogy hónapról hónapra osztunk, szorzunk, hogy kijöjjünk a keresetünkből. Elfogadjuk tényként, hogy rossz helyre születtünk. Különféle képzésekre járunk a jó munka, jó kereset, jobb fizetés reményében. Gyűjtjük a krediteket. 

Múltkor például azt hallottam a villamoson, hogy valaki az alapján keresett magának képzést, hogy melyiket lehet ingyen elvégezni, mert hát ugye két OKJ-s képzés ingyen jár. De olyat is olvastam, hogy egyetemet is az alapján választott magának valaki, hogy melyiknek olcsóbb a tandíja. Neked milyen bizonyítványaid vannak? Miről van papírod? Tervezel még valamit elvégezni?

Tegnapi "vicc" a villamosmegállós várakozásomból:                                                                                                          Mit mond a bölcsész hallgató a végzett bölcsésznek, ha találkoznak? Nem tudom - hangzik a válasz. Hát azt, hogy: kérek egy kis burgit, egy sajtburgert, és egy kólát! 

Az az egészben a pláne, hogy ez nem vicc. Gyűjtjük a képzéseket, és amikor megvan a papír, sokan nem tudják hasznosítani, aki pedig olyan munkakörbe megy dolgozni, ahol kellett a papír, rájön, hogy nem sokat tud hasznosítani abból amit évekig tanult. Állandó változásban élünk, ami ma jó volt, az holnapra már elavulttá válik.

Kedves olvasó! Élj méltó életet! Merd felvállalni azt, amire vágysz! Keresd meg az életedben azt a területet, ahol élni, dolgozni, boldogulni szeretnél! Hidd el, lehetséges!

Minden nap találkozhatsz olyan emberrel, aki valami elégedetlenséget érez az életével kapcsolatban, aki azzal van elfoglalva, hogy mije nincs meg. Ugye Te nem ilyen típus vagy.

Légy boldog, és elégedett a jelenlegi helyzetedben. Mellette tűzd ki, hogy mit szeretnél elérni és tegyél érte, de ez ne befolyásolja jelenlegi érzésedet! 

Minden embernek vannak gondjai, problémái. Ne is problémának hívjuk, inkább megoldandó feladatnak. Tegyük legjobb tudásunk szerint a dolgokat, ügyelve arra, hogy másoknak ne ártsunk, lehetőség szerint ne okozzunk fájdalmat. 

El száll a gondom.... Jut eszembe egy Ihász Gábor szám. Fogadd szeretettel!

https://www.youtube.com/watch?v=D48Y5wNpvsg

A gondokra tekints úgy, mint egy pitypangra! Szállj el minden gond, bánat, csodálatos az élet! Szép napot!