Nagy erőfeszítéseket téve próbálom megtanulni az internetezéssel kapcsolatos tudnivalókat. Középkorúként minden apró új tudás megszerzése örömmel tölt el. Nincs biztosíték, hogy a következő alkalommal emlékezni fogok arra a folyamatra, amit már magaménak gondoltam. Nem vált még rutinná az, hogy mintegy öntudatlanul alkalmazzam a tudást. Nem értettem meg, nem szereztem teljes bizonyosságot - azt szokták mondani, hogy az alapvető tudást már megértettük, akkor válik automatikussá a cselekvés. 

Szóval próbálok eligazodni az internet világában. Próbálok segítséget kérni. Izgatott boldogság, ha a facebook oldalamra ki tudok tenni egy másoknak tudást adó gondolatot, amihez még képet is töltök. Nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy többen fejlődjenek a valódi tudás irányába. A mókuskerékben élnek emberek milliói.

Közben azok a gondolatok, amik foglalkoztatják őket, az a kereteiken belüli gondolkodás. A gáncsoskodás, a kritizálás, az irigykedés, a másokhoz való hasonlítás, az aggódás a külső értékek fontosnak gondolása sokak életének meghatározó eleme. Ezen gondolatokkal nem lehet messze jutni. A betegségek is a helytelen gondolatok hatására alakulnak ki legtöbb esetben. Érdemes ezért felemelkedni, más nézőpontot találni.

Határtalan lehetőségek vesznek körül bennünket. Az óceán, a világűr, az internet. Ismeretlen, végtelen. Naponta új tudás bukkan fel a gondolkodóknak, előre haladóknak köszönhetően. Ami nem is olyan régen még csak fikciónak tűnt, mára megvalósult álom. Hitetlenkedve fogadjuk a sok újdonságot. Emlékszem, amikor megjelentek az első mobiltelefonok, azon filozofáltam, hogy miként működnek. Ma már elfogadtam, és használom. Nem gondolkodom a működéséről. Azóta is számtalan új találmány került napvilágra. Hihetetlen, de igaz. Így jellemeznék sok, számomra misztikusnak tűnő találmányt. 

Fáj, amikor azt látom, hogy ezt a tudást, ami sokaknak egy kincs, néhányan rossz dologra fordítják. Ártanak. Kiknek ártanak? Azoknak, akik látják a sok jót, az élet szépségeit, inspirálja őket, hogy alkossanak, építő, konstruktív hatással legyenek a környezetükre. Az eddig felépített bizalmat rombolják le pillanatok alatt egy vírussal. Ártanak az alkotónak, ártanak a felhasználónak. Ezzel vajon saját életük megnyugvásának okozói? Olyan életük volt ezeknek az embereknek, ami nem irigylésre méltó. Még az is lehet, hogy ránézésre egy szerető közegben nőttek fel. Ilyenkor egy félreértelmezett érzés áll a problémájuk hátterében. 

Szeretném hinni, hogy ezekben a "tudatlan tudósokban" mielőbb előtör a belső igény, hogy jobbá váljanak emberileg. És attól a perctől fogva, ahogy ez bekövetkezett, a tudás terjesztésének elősegítésére fordítják a zsenialitásukat.

Tehát kedves Olvasó: kérlek, hogy ne bírálj, próbáld megérteni azokat az embertársaidat, akik valószínűleg az átélt múltjuk következtében váltak azzá, akivé. Lehet, hogy azzal, hogy csak meghallgatod, segíted az épülését!